Boldogan olvasom ezt az ötven szlovén haikut Szlovéniából, ahol kétszer jártam: a haikuegyesület világkongresszusán, egy irodalmi rendezvényen, a Vilenica Fesztiválon.

Valamennyi szlovén haiku igen modern és teli van költőiséggel. A legjellemzőbb, hogy ezek a költemények felmutatják a műfaj mai hat nagy vonulatát. Alapvető az első, a realizmus vonulata, melynek jegyében Rade Krstić versei születnek:

kint a szélben

megnyúlik a részegek

keze

Krstić pár szóval rajzolja meg a részeg körvonalait, amelyek pontosan érzékeltetik a költő hangulatát. Az ötven haiku között csak mintegy hat realista verset találunk.

A másik vonulat az elsőből fakadó egzisztencializmus. Ezekben a haikukban a pontos leírást mindig meghaladja a mentális szuggesztió. Úgy tűnik, a szlovén költők az egzisztencialista haiku írására törekednek.

kopasz a hegytető –

csecsemő szopja

anyja ujját

Edin Saraèević

 

vénséges kémények

nem tudják elérni

a kéklő eget

Ivan Volariè Feo

 

Megfagyott könnyek.

Szakadt vitorlák ölén

Búvik a bóra.

Rudi Robiè (1923)

 

Ebben az antológiában mintegy húsz egzisztencialista haikut találunk. Ez a változat általánosságban mutatja be az emberi lélek fájdalmas valóságát.

A harmadik, az impresszionista haiku a két előzőnél derűsebb változat: szabadabban és spontánabb módon láttatja a dolgokat.

őszi erdő –

lépés lépés után

suttogás suttogás után

Alenka Zorman

 

Kertre nyíló ablak.

A lepedőbe ivódott

a birsalmaszag.

Maja Cerar

Derűs érzékenységből meríti ihletét az impresszionista haiku. A negyedik, a pszichológiai vonulat különösen azoknál a verseknél érzékelhető, amelyek az emberi lelket írják le.

Fehér fátylat ölt

a világ – felidézi

bennem a lányom

Zvonka Bizjak

 

Mindegyik könnycsepp

belehullt a kis, kerek

mosolyráncokba

Breda Konte

Ezek a haikuk sikerrel ragadják meg az emberi szív érzékenységét és ellentmondásos voltát. A pszichológiai haiku azonban nem dominál gyűjteményünkben. A következő két vonulat korlátolt számú példával szolgál, ezek azonban nagyon értékesek a haiku kifejezésmódja szempontjából. Az ötödik vonulat a szürrealizmus, melyet kitűnően példáz Alma Anakiev verse.

Elmosogatok –

a kávéscsészében

sivatag

Ennek a haikunak a harmadik sora, a „sivatag" nem metafora, hanem valami meglepőt és végletesen igazit tartogat mindannyiunk számára. Az utolsó vonulat a mitológia. Mondhatjuk, hogy a leghagyományosabb minden kultúrában.

 

A vakgőte

lesi a cseppkövet

belső szemeivel.

Franèek Rudolf

Cseppkőbarlang –

a sötét öregebb az éjszakánál

a hegy lelke

Dimitar Anakiev

A két költő sikerrel alkalmazza a görög mitológiát és még inkább az archetipikus animizmust, hogy újraalkosson egy mai mítoszt, amely örök igazságokat tár fel nemcsak a szlovénok, hanem az egész emberiség számára is. Elmondhatjuk tehát, hogy a haiku nagyon ígéretes költői forma Szlovéniában, és reméljük, hogy a haiku virágainak mind a hat neme mind pompázatosabban fog virulni.

Fujimi, Japán, 2002. február 17.

GÁLLOS ORSOLYA fordítása