Trieszt

 

Rossz itt költőnek lenni

a műanyagzacskók városában.

Amikor írni kezdtem, azt reméltem,

hogy ezzel elmenekülök

a műanyagzacskóktól.

Lehullt az este, súlyos rolók

zárták el a kirakatok látványát.

Felsírtam, és a zacskó

legalább akkor könnyűnek tűnt.

Kár, hogy nem vették észre. Csak

a cipőt és az olcsó alsónadrágot

látták rajtam. Nincs menekvés

számomra ebben a városban,

amely a mienk kellene, hogy legyen.

Ma itt vagyok, szatyrok nélkül,

felolvasom a verseimet és nevem van.

Mégis: adjátok vissza a szatyraimat,

adjátok vissza a könnyeimet, amelyeket

olyan ügyesen beléjük rejtettem,

amikor cipőt vettem,

olcsó alsókat,

meg a szetteket

illatos csokornyakkendőkkel.

 

Trieszt 1. mint szlovén város, 2. mint a lenézett jugó bevásárló-turizmus célpontja a 70-es, 80-as években. (A ford.)

 

 

Tradíció

 

Kacsintasz!

Tradíció!?

Az a tradíció?

Csöndes védőbeszéd

egy elveszett nemzetért,

már csak kósza taxisok

sírnak utána,

és kiégett sztyeppék

kielégületlen prostijai.

Kinyitod a szemed!

Belépsz az árnyékba.

Sötéthez hasonlít inkább.

És fölkészülsz

a kínos beszélgetésre

a tradíció öreg madarával.

 

 

Ugróiskola

 

Óránként pisilni járok.

Óránként meghalok.

Hányszor még…

Fejre állt

az ugróiskola.

Dobom a követ,

és ugrom

a szoknyád közé.

Aztán te is pisilni mész

és kéred, hogy én

fordítsam el

az ugróiskolát

Észak felé,

mert kitanítottak

a Délről.

Micsoda játék ,

fut végig rajtam.

 

Komikus szó,

lakat a gyermekálmok

kertjén.

 

Óránként aludni megyek.

Te is óránként aludni mész.

Mégsem értjük meg egymást.

Különben; akinek hosszabb a krétája,

az hugyozik messzebb.

GÁLLOS ORSOLYA fordítása