Emlékkönyvbe való

Árnyas vidékről szellet illant,

és szállt csak egyre felfelé.

Az éji égen fénye villant:

helyét csillagként meglelé.

Eszméink, lásd: megannyi fingok,

sok tarka parfőm-búborék.

Szent vággyal tör magasba mind, hogy

elérje álmaink egét.

S ez ad értelmet életünknek,

ez hajtja szellemünk tovább –

ó, bár homályos ösztönünket

eszmévé mind így oldanánk!

Mamutok föltámadása

Lassú tömbökben súlyos hó zuhog,

jönnek homályos, szigorú idők.

Kihalnak sajnos mind a mamutok,

és fagyba dermed gyapjas, nagy szívök.

De fölzúgnak az olvadó jegek,

harmadnapon az összes trombiták,

és többezernyi mamutszív rebeg

a mindenségnek hálatelt imát.

Mert minden jó lesz végül, semmi kétség.

Ifjul a glóbusz: új imidzset ölt.

A klíma enyhül, iszkol a sötétség,

és barnán, szőrösen feldöng a föld.