Nagyheti szekvenciák, Laudes.

 

 

Antifóna a Magnificathoz

 

A léleknek a testtől válni

olyan, mint a Gondolat,

amely majd a sírba szállni

egyedül fog: Holt Anyag.

Mert az agy a koponyába’

remeg, mint a kocsonya.

Mint a Psziché, olyan árva,

s a Gondolat, a gyilkosa

éjszaka jön, mint a Vádló:

Ámor az igaz neve,

szeretőjét jól meghágó.

Nincs füle és nincs szeme,

s hogy a szíve ne lágyuljon,

nincsen neki szíve se!

Ágyadhoz lép lábujjon…

 

 

Ámor & Psziché-szekvenciák

 

24.

A nyelv a legkegyetlenebb. Nem emberi.

Csupán jelek játéka és szabályok hideg

rendje. Egyetlen ember sem tulajdonosa

a nyelvnek, amit beszél, hanem kölcsön.

 

kapta. Amikor beszél, úgy látogat el hozzá

és szállja meg a Hang a testét, ez a kegyetlen

Isten, ahogy Ámor tette Pszichével. Amíg

beszél, addig sem ő beszél, hanem az

 

istenek. A valamikori véres szörnyűségek

okozta megrendülés miatt összezavarodott

tudatok lenyomatai. A testet öltött félelem

 

lábra kap. De a neveknek nincs sem idejük,

sem múltjuk. Ahogy a beszédnek nincs

története, úgy hullnak ki belőle a Hangok.

 

25.

A Kis-Ázsiából származó első Krisztus-

ábrázolásokat a hellenizmus korának

szobrászai készítették. Az időtlen férfi-

szépséget mintázták meg. A fiatal fiúk

 

hamvas báját. A héroszt, aki meghal,

de istenként feltámad. Nincs benne sem

szeretet, sem szenvedés. Csak az ápolt

test, a kidolgozott izmok, a görög világ

 

megejtő bűntelensége. Haja fürtökben.

Testének súlypontját kicsit áthelyezi

bal lábára, hogy ezzel is lágyságot, az ívelt

 

csontok és a feszes izmok játékát kölcsönözze

az ábrázolásnak. A katakombák istene

mégis a bomló hús és a bűn üdvössége.

 

29.

Visszafelé olvasva Ámor és Psziché

történetét, látható, hogy a Lélek halálosan

vágyik a Test után. Psziché nem tudja

elviselni az őt éjszakánként lélekként

 

ölelő Szeretőjét. Ismétlődő történet:

a haláltáborokban mindig vannak férfiak,

akik kiköttetnek foglyokat, hogy éjszakánként

úgy látogathassák és erőszakolhassák meg

 

őket rendszeresen, hogy azok ne lássák

arcukat. Bármennyire borzasztó, ezek

az elátkozottak talán a testetlen szerelemre

 

vágytak. A bűn, a megbocsátás és a kegyelem

idejétmúlt szavak számukra. A tiszta, animális

élvezetet pedig mindig beárnyékolja a Létezés.