Szerelem sodrában

Mint a sirokkó,

forró, sodor.

S akár ha az ég

leszakad.

Micsoda boldog

zuhanás!

Micsoda fényes

merülés!

S már a végső nap

csöndje csak.

Csepp víz se

Sivatag. Utolsó tartomány.

Irgalmatlan Nap, csontig égető.

S a fagyott – üszkös éjjelek.

Délibábot vetít a láthatár:

oázisok zöld, villanó sora.

És csepp víz se. Csak maró

szomjúság.

Kegyetlen, gyilkos monotónia.

Itt vagy egészen

Szüntelen gyötrő vízió:

az álom hínáros partján érted hívom

a sűrűlő sötétet,

s érted a hajnali fényt is,

amelyben égsz.

Itt vagy. Egészen itt.

És eltűnsz rezgő fényhullámokon,

mielőtt megérintenélek.

Meztelen láng

A versekbe öltözött vágy

a szavak rongyait letépte.

Némán áll előtted – S kitárva.

Meztelen láng

lobog hozzád és érted.

Mintha egy meggyúlt erdő

égne.