Csak a szerelem nem fél

a távcsöves puskáktól

 

szarajevóban

távcsöves puskák kereszttüzében járnak

a hangos fiúk fénylő arcú kedveseikhez

és megfordítva

 

szerelmesen röpülnek egymáshoz

akár chagall vőlegénye (jegyese? menyasszonya?)

 

e temetővé lett parkban találkoznak

a rég szétlőtt épületek árkádjai alatt…

 

szenvedélyesebben ölelkeznek és csókolóznak mint valaha

mert utolsó lehet minden randevú

 

minden alkalommal

újból

egybekelnek az ég meztelen kupolája alatt

amelyből csillagok hullnak

és bombák

 

 

 

Városi szellem

 

 

a már hónapok óta kísérteties szarajevóban

egy meztelenre vetkőzött fiatalembert lehet látni

aki a város

különböző pontjain tűnik föl

 

mind a rövid tűzszünet

mind a leghevesebb harcok idején

nyugodtan sétafikál az üres utcákon

és a sötét erdei ösvényeken

sétálgat és énekelget

 

állítják

Egy időben látták több helyen is

 

szépsége és pőresége

mindenkit elvakított

aki csak megpillantotta

 

sétálgat

 

mintha tudná

nem fogja eltalálni egyetlen

felé irányzott lövedék sem

azon az egyen kívül amelyik neki ítéltetett

 

békésen sétálgat és énekelget

 

megy a neki ítéltetett golyó elé

BOZSIK PÉTER fordítása

 

Josip Osti (1945, Szarajevó) költő, műfordító, esszéista. A kilencvenes évek eleje óta Ljubljanában él. A szarajevói bölcsészkar szerbhorvát tanszékén diplomázott. Szerkesztőként dolgozott a Nasi Dani című egyetemi folyóiratnál, majd a Veselin Maslesa Kiadóban. Az itt közölt versek a Sarajevska knjiga mrtvih (Szarajevói halottaskönyv) című verseskötetéből valók.