Esőbe mondott szavak

 

Eső, védj meg magamtól.

Ne támolyogva és tépett bőrrel

térjek magamhoz.

Ne átkokkal dagadt

nyelvemen. Ne hazugsággal,

és ne mézes szavakkal.

Ne bamba mosollyal.

Ne ígéretekkel. Ne hamis

reményekkel. Ne, eső.

 

Ne engedj többé magamhoz.

Ne kitaposva. Ne szétrabolva.

Ne rablóként, eső.

 

Tépelődés vagy. Cseppek.

Cseppek csöndjébe bilincselsz.

Vízzel árasztod el az utakat.

Az átjárókat átjárhatatlanná teszed.

Ragadd meg, akiről beszélünk,

tartsd a víz alatt, ne engedd el.

Csapd a lelkét Škednjovec székesegyházához.

Haljon meg. Öntse el víz a szemét.

Hegyi patak mossa el szavait.

Madarak és egerek hordják szét.

Életnyi távolságra tőlem.

A halál a mezsgye közöttünk.

 

Eső, tarts meg a vízben.

Fedj be az eső kalapjával.

És ne hagyj beszélni.

 

Zárj el magamtól, eső.

 

 

 

A holló

 

 

Kivájja

hajnalban a csillagok szemét.

A legjobb falatok a magas

párnákon hűsölő éjszak arcán.

Ráereszkedik az éjszakai ágyra,

és vájja, vájja.

 

Ha repül, magányon át repül.

Mint üregen át az üregben,

mely kíséri, és közben megújul.

 

Ha lejjebb száll,

szárnya utánozza

a szél hangját. A kaszáét.

Mintha szél bukna alá a hegyről.

Mintha kasza hasítaná a levegőt.

 

Néha párban repül.

Repülése akkor is

zuhanás a magány köreibe.

Aki kíséri, az is

a távolság csendjébe vész.

Szárnyuk nem éri egymást.

Két kör terében

repülnek.

 

Háromféleképpen dalol.

Három különféle nyelven.

Mindegyiket magának szánja.

A saját fülének, hogy magához szóljon.

 

Nem utánzó, nagycsőrű madár.

Ha utánoz, akkor önmagát,

saját hangjait, kanyargó

kiáltások bonyolult beszédét.

 

Ha alacsonyan repül,

a rejtélyek birodalmának

fekete konoksága

csillog a tollán.

 

CSORDÁS GÁBOR és GÁLLOS ORSOLYA fordítása

 

Dane Zajc (1929) költő, esszé- és drámaíró. A neoexpresszionizmus képviselője az 1950-es években. Legutóbbi kötete Dol, dol (Le, le) címmel jelent meg 2000-ben.