„Description de l’Égypte"

(Verses Napló Kairótól Núbiáig)

 

 

Kairó, 1879. május 9-én

Skarabeus-fény, holdözön ma Kairó!

Kávéházakban férfinép fecseg, teng:

Az uczczahév mesésen föltarajló…

Füstszőnyegen száz régi, vén mecset leng.

 

Gizeh, 1879. május 17-én

Gúlára gúla… Míly egyhangú refrén!

Kheopszra rímel Menkauré s Khephrén,

Mi meg rágódunk sörbeten és czefrén!

Hiába is rakott nagyobbra tán Kheopsz –

Te gőgös gúla, úgyis majd nemsoká’ lekopsz!

 

Gizeh, 1879. május 22-én

Azt álmodtam, hogy fölkapott egy ifrit:

Föntről néztem Khufura s Khafrira…

Gőzölgött Kairó, mint egy díszes ibrik:

Forrongó kaffa… Fura Afrika!

 

Memphisz, 1879. május 25-én

Óh, menynyi zöldet öszszehord a Journal –

Szegény fejem, már majdnem elhiszem!

A Níluson, túl Memphiszen, Dahsúrnál

Tehéntetem legelget szent vizen…

 

Szakkara, 1879. május 30-án

Ha volna nyájam tán vagy hat karám,

Lubiczkolnék az Égi Juh tejében –

Ha holtak álma áthat Szakkarán,

Hiéna-foltos hold vonít kevélyen.

 

Meidum, 1879. június 8-án

Halotti szobrok: szikomorfa, puszpáng,

Hűs elefántcsont, szép akáczia…

Míly kéz faragta ki mogorva pusztán?

Miféle műgond – néma gráczia?

 

El-Asmúnein, 1879. június 16-án

Rég, Hermopoliszban, míg Thottal élék,

Majomkodván makogtam: „Ím, hiszek!"

Mert égig értek akkor ott a sztélék,

S írnoknak álltak ott az íbiszek…

 

Tell-el-Amárna, 1879. június 19-én

Akhet-Aton! Szent Napkorong! Amárna!

Határkövekre hágtam, sziklasírban

Kúsztam vakon, mint Ekhnatonnak árnya,

S fénylő romok közt térdhajlítva írtam,

Míg Ekhnatonként tündökölt Amárna…

 

Abydos, 1879. június 27-én

Láttam Világi s Égi Rend honát,

Mindent, mit ezredek porig lerontnak:

Osiris sírját, Széthi templomát,

Titkos csodáit szent Osireionnak.

 

Dendera, 1879. július 1-én

Egy víziló hastánczosnő: debella.

Íly víziót hasis vagy kender ád!

Hathornak áldozd magvadat, te fellah –

Sakálüvöltés rázza Denderát…

 

Karnak, 1879. július 7-én

Míves hajóját éjbe hajtja Ámon:

Komor sugár ring Thotmesz szent taván.

Az ifjú Khonszu most kel át az álmon:

Fehér a hold, halotti csend a vám…

Én sem leszek – s a szó se fáj a számon.

 

Luxor, 1879. július 17-én

A Nap sásból font trópusi sisak,

A múmiák már ifjan kerge vének –

Vigyoruk csorbult coptusi bicsak,

Bágyadt mosolya negyvenkét tevének.

 

Királyok Völgye, 1879. július 28-án

Kövenként pusztul Luxor, Théba, Karnak!

Tudós hadak rohannak sír-iramra,

Több túlvilági spájzot szétkaparnak:

Kifosztva ásít minden síri kamra.

 

Deir-el-Bahari, 1879. augusztus 4-én

Álmomban áttűnt Anubiszba Dzsószer –

S lőn álszakállas, szép, nőstény Hatsepszut!

Álom-talány, te gyanús izgatószer –

Ős éjszakámban végtelen vak eb fut!

 

Királynék Völgye, 1879. augusztus 16-án

Vörös kvarczit szívemre kússz, Mereszger –

Szép kobralány, a vágy nem lanyha gaztett!

Vörös kvarczit szívem ne nyúzd, ereszd el

Vad karmaidból, égi macska, Basztet!

 

Théba, Ramesseum, 1879. augusztus 23-án

Sivatag eszi: elfogy Beni-Hasszán!

Homok nyeli el Deir-el-Baharit!

Fáraók szobrát porba benyivasztván

A pusztaság mindent eltakarít…

 

Edfu, 1879. augusztus 29-én

Kő egyensúlya, Hórusz, égi sólyom,

Segíts, teremjen bennem súlyegyen!

Szívem sugárzik, kedvem mégis ólom –

Repíts, peregjen perczem, s új legyen!

 

Ombosz, 1879. szeptember 1-én

Bejártam Esznát, jól megnéztem Edfut,

Nehéz burnuszban lengtem át Kom-Ombót!

Elmém alélt, sorsom tevéje megfut –

Fejem turbánba dunsztolt dinynyekompót!

 

Asszuán, 1879. szeptember 3-án

Mulatni tér az éji Asszuán –

A jó arab jobb húrt von egy rebabra,

Vagy új ritmust ver régi aszszonyán.

Zenélni: kín, alkotni egyre: babra –

Míly diszszonáns a népi aszszonáncz!

 

Elephantiné, 1879. szeptember 4-én

Khnum templomában álmok nyája béget:

Sugárzó kosfej sorsot oszt vakon.

Sárból vagyunk, majd Ámon lángja éget!

Törött cserép az élet: osztrakon –

S belékarczolnak minden semmiséget.

 

Philae szigetén, 1879. szeptember 5-én

Philae fölött megáll most Ré-Harakhti.

Keskeny fabárkánk sziklapartra vonszuk.

Az árny a fényből lágy karéjt harap ki.

Fonák habon látjuk lebegni Khonszut…

 

(Másnap hajóval át Dabúdba; aztán: Tafa, Beit-el-Váli, Kalabsa, Dendúr, Gerf Husszein, El-Dakka, Kubán, El-Mahárakka, Vádi-el-Szeuba, Amada, Derr, Aniba, Kaszr-Ibrim; el Ipszambulig, azaz Abu Szimbel-ig. Núbiai útam néhol talán még az eddigieknél is varázslatosabb és ijesztőbb volt. A kopár hőség, a látnivalók nagysága és sokasága, valamint saját fáradhatatlan lelkesedésem végül eléggé elfárasztott: kimerültem, nem tudok írni, illetve alig is írok valamicskét, csak különféle feljegyzéseket, prózai benyomásokat, azokat is nehezen, szétszórtan, reszkető kézzel – meg is látszik az írásomon… Elgyengültem, bizonyára be is lázasodtam: csak fekszem, mint egy bús fadarab, folyton szédülök, sátramban heverek itt, Szudán szélén, Vádi-Halfában… 1879. október kilenczedike van, éjfél felé, sakálhangokkal. Holnapután már ideje volna tovább… Végczél: Napata – Meroé – Khartum! Kész!)