Glóriásan

Most beszélhetsz,

most egymás közt vagyunk,

most bevallhatod, hogy nem tudtad

legyűrni hiúságodat, irigységedet

és a mások bírálgatásának nyavalyáját,

most elmondhatod, hogy

jutott neked egy-két barát,

egy-két barátnő, egy-két szerelmes,

mégse voltál boldog, és röhögtél

is azokon, kik idillt akartak itt látni,

most elismerheted, hogy

nem tudtad elérni a bölcsességet

(persze ez Szókratésznek, Kantnak,

Jaspersnek is alig sikerült, és Hamvas is

hiába beszélt az „alapállás" metafizikájáról),

most meggyónhatod, sose

tudtad eldönteni: csodáld vagy nevesd

ki a megváltókat, kik halálukig hittek

abban, hogy ősragadozó természetünket

meg lehet változtatni,

most károgd el, hogy benned teljes

zűrzavar ordítozik, töri a széket,

vágja földhöz a poharat, mint

egy kocsmában, hol mindenki iszik

és fecseg glóriásan.