Nem voltam ott; Megbocsátás

Szabó Ádám  vers, 2014, 57. évfolyam, 10. szám, 1103. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Nem voltam ott

 

Nem tudom hogy Isten volt-e

annyit láttam hogy egy embert

akkor oda felszögeztek

és aztán a szíve nem vert

 

ennyit láttam és hallottam

vagyis igazából mondták

nem láttam jól messze voltam

ahogy messze van az Ország

 

amiről ő annyit beszélt

furcsa tanításaiban

nem hallottam csak mesélték

nem voltam ott messze voltam

 

akkor éppen nem is tudom

merre voltam mit csináltam

biztosan sok volt a munka

a gyerek meg sírt a házban

 

a gyerek sírt és az asszony

nem bírta már a gyűrődést

én meg inkább kalapáltam

ő meg beszélt csak beszélt és

 

azt mesélték azt ígérte

eljön egyszer az az Ország

eljön egyszer nem sokára

nem mondta az idő hosszát

 

nem mondta de azt ígérte

legalábbis úgy mesélik

meg fogjuk azt még mi élni

várni kell csak néhány évig

 

akkor várok mit tehetnék

asszony pöröl sír a gyermek

én meg szépen kalapálok

nem zavarnak dúlt szerelmek

nem zavar meg semmi immár

csak egyedül az az Ország

ahol nem lesz asszony gyermek

és az üdvöt zsákból osztják

 

ezt ígérte legalábbis

nem voltam ott így mesélték

és még azt hogy felkiáltott

mikor testét felszögezték

 

nem tudom hogy Isten volt-e

az is lehet csak egy ember

nem voltam ott messze voltam

most meg várok türelemmel.

 

 

Megbocsátás

 

Uram, bocsáss meg nekik, nem tudják,

mit cselekednek.

Uram, bocsáss meg nekik, hisz unják

az életüket.

Tudod, milyen egy üres vasárnap?

Nincsen más nekik,

mint hogy délelőtt templomba járnak,

ebédjük eszik,

és aztán mohón várják az estét,

legyen már másnap,

s az eljövő vasárnapot lessék,

hátha az más lap-

ra tartozik majd, hoz valami mást,

valami csodát,

egy kis pillanatnyi feltámadást,

fényes micsodát.

S közben ott vannak a hétköznapok,

hétfők, péntekek,

mikor biciklin látják a papot,

vagy autót vezet,

meg az asszony is olyan életunt,

hát még az ura,

és nincsen szeglet, ahol meglapult

Isten mosolya.

Mosolyod, Uram, hiányzik talán,

az kéne nekik,

nem látszik semmi arc az ég falán,

zsebre tehetik

az ő személyes istenképüket,

oly üres az ég,

meg nem illatosítják hitüket

a szagos misék,

hát fiaidnak buzgón ácsolják

a kereszteket,

de bocsáss meg nekik, bár jól tudják,

mit cselekednek.