S minden

ahogy olvastam a hercegnő már levetkőzött

a zsinóröv lazán lógott a derekán

de akkor már mint a homokból titokban kiásott városok

a víz alatti régészet is kezdett érdekelni

s hogy szuvenírekről még nem gondoskodtam

mindenáron jeleket akartam írni az égre

ez a múlt s bár máshogy is összerakható volna minek

most bizonytalankodom mint öreg légtornász a búcsúelőadáson

mint őszi levél ébrenlét és álom határán

vagy próbálom menteni magam a verbális csapdák tőrei közt ahogy egyáltalán

itt az elégiák évszaka

a legszebb létező

s minden ami csak továbbírható

Máshol

szavakat rakosgatni

nagy ügy vagy semmi

el kéne felejteni

mindent és menni

máshol lenni egyedül

nem is rossz ötlet

belső lépcsőket járni

s aludni többet

Szavakon

jaj még miben hihetünk

kérdjük türelmetlenül

hogy hervad már ligetünk

a környék térdig sáros

holt szavakon lépkedünk

inkább ahogy szokásos