Ficánkoltál a karomban,

húzzam fel a redőnyt.

Porszemcsék csillogtak

a reggeli napsütésben,

számolni kezdtem őket,

hangosan, szerbül.

Anyanyelved magyar,

apamondatod más;

két nyelven, megosztva

hallod: annyi a nyelv,

ahány csillag a táguló,

jelentésüres űrben.

A szétporladt bolygó

fénye csalóka maradék,

mint egy kiégett nyelv-

emlék szétszórt csikkjei.

Úgy kalimpáltál pici

kezeddel a csillag-

szemcsék sűrűjében,

mintha szét akarnád túrni

a szláv–magyar szavak

robbanékony naprendszerét.