Az Európai Kulturális Főváros (EKF-projekt) ötlete majd három évtizedes történelme során különböző fázisokon ment át. Melina Mercouri, akinek a nevét a rendezvény díja viseli, amely egyben az egyetlen közvetlen pénzügyi hozzájárulás az EU részéről, az eredeti fölvetésben még az európai eszmére koncentrált, amely mindörökké tartó, eltéphetetlen kapcsolatban áll a kultúrával. Az EKF-projekt ily módon eleinte egyrészt az európai optimizmus ünnepe volt – amelyhez nagyban hozzájárult a berlini fal leomlása –, másrészt a magaskultúráé. 2000 után is hasonló maradt az alapüzenet, még mindig fontos az európai szellemi örökség mint a toleráns társadalom jelképe. A magaskultúrának mint az európai szellem esszenciájának a jelentősége sem csökkent. Ennek ellenére az EKF-projekt előtt az új évezredben új távlatok nyíltak. Előtérbe lépett a tágabb értelemben vett kreativitás, és egyre fontosabbá vált a kulturális főváros polgárainak aktív részvétele a projekt programjaiban. A projekt tehát ünnepiből inkább tevékennyé vált, és az egyéves rendezvény tartós hatására összpontosít. Most már nem az európai metropolis áll a középpontban, a maga infrastruktúrájával és eleve adott ragyogásával, hanem a kisebb városok kapnak kulcsszerepet, amelyeknek tulajdonképpen meg kell támogatniuk a korábbi, meggyengült, többnyire ipari jellegű identitásukat. A társadalmi és pénzügyi válság minden bizonnyal a projekt harmadik fázisát jelenti majd, amelyben az előbbi fázisok minden kulcsfontosságú paramétere drámaibb módon mutatkozik meg. Az EKF-projekt a társadalmi környezet újbóli felvirágoztatásának kötelező kísérletévé válik, a kreativitás lehetőségként kínálkozik az általános fásultság és bizalmatlanság közepette.

A város fogalma az európai történelem során folyamatosan változott, de soha nem pusztán az emberi lét pragmatikus dimenziójával kötöttük össze, hanem a szellemiével is. Manapság az európai városok többsége szembesül annak veszélyével, hogy anti-hellyé válik, valós identitás nélküli szigetté. Az EKF-projekt lehetőség, hogy a közös identitás ismét létrejöjjön. Ez a törekvés fontosnak tűnik, és csak a különböző funkciókat egyesítő szervezetként megújuló városban fog ismét megjelenni a gazdasági fejlődés. A pénzügyi eufória idején komolyan kalkuláltak a turizmus és egyéb szolgáltatások közvetlen hasznával, várható új munkahelyekkel, beruházásokkal és hasonlókkal. Ezek ma is fontos elemei az EKF-projektnek. Tudnunk kell azonban, hogy mindennek a város fölébredése előföltétele és nem következménye. A város a társadalom modellje, az általános állapotok metaforája. Maribor kifejezetten súlyos válságot él át, gazdasága már másodszor inog meg az elmúlt húsz év folyamán; társadalmi problémák jelennek meg itt, nem a képzelet remekművei. Mariborban az európai mércék szerint is magas a migrációs ráta. A Dráva-parti város megszokta a kríziseket és az identitásváltásokat, mindig is nemzetiségi, kulturális és osztályharcoknak volt tanúja. Az EKF-projekt újraindíthatná a vérkeringését. A város új önbizalomra tehetne szert, és új identitásra is, mások szemében.

A Maribor 2012 – EKF programjában a 412 projekt mellett még számos rendezvényt és folyamatot találunk. A programnak négy fő ága van. A Terminal 12 a magaskultúrából merít, különös tekintettel az új megközelítésekre, a hazai alkotók körében is. A város kulcsai párbeszédet teremt a város és a művészet között, a különböző programokban kitágulnak a város identitáskörei, miközben a résztvevők a kreatív létezés új formáit keresik. A Városi barázdák a társadalom peremén próbál hatni, a szociális és ökológiai témák kutatásával nem csak figyelmeztet az együttélés fontosságára, hanem jó példákkal megmutatja a kreatív és türelmes társadalomhoz vezető utakat. Az Érintőélet a reflexiók multimédiás tere, ahol az EKF-projekt eseményeitől a város, a régió történésein át egészen az európai kontextusokig terjednek a témák. A négy fő program mellé további három irányt választottunk, amelyeknek külön hangsúlyt kívánunk adni az EKF-projekt struktúrájában. A nemzetközi aktivitások keretén belül elsőként említeném meg a Kulturális Nagykövetségeket, amelyek számos európai és Európán kívüli ország közreműködése révén különböző kultúrákat állítanak majd az érdeklődés középpontjába. A város, az egész régió és az EKF-projekt életében különösen fontos hely illeti meg a maribori egyetemet, amely a fejlődés bölcsője lehet. Mindezek mellett külön figyelmet kívánunk szentelni a segítséggel élőknek és az önkéntességnek. Az EKF-projekt mindenkinek lehetőséget kíván nyújtani.

Maribornak 2012-ben minden esélye megvan arra, hogy közismert európai kulturális fővárosként kerüljön be a köztudatba. Modelljévé válhat a krízis idején történő megoldáskereséseknek, noha mindenképpen merítünk más fővárosok tapasztalataiból, elsősorban azokéból, amelyek itt vannak a szomszédságunkban. Szeretnénk megfelelni a magas elvárásoknak és saját ambícióinknak, és közben igyekszünk kreatív módon bevonni gyakorlatilag az egész társadalmat. A fővárosok egyesülése – Maribor mellett a projekthez csatlakozott Ptuj, Novo mesto, Slovenj Gradec, Muraszombat és Velenje –, amelyet számos közös és hálózatba kapcsolt projekt támogat, igazán nagy visszhangokat kelthet.

RAJSLI EMESE fordítása

-----

Az itt olvasható szlovén irodalmi válogatást a maribori Dialogi folyóirat szerkesztője, Robert Titan Felix készítette lapunk számára azzal a céllal, hogy képet adjon a 2012 januárjától az Európa Kulturális Fővárosa címet viselő Maribor jelenlegi irodalmi kultúrájáról. A Dialogi Szlovénia egyik legnagyobb multú kulturális folyóirata, 1965-ben alapították, arculatát közel fél évszázados története alatt a város értelmiségének, művészeinek és irodalmárainak számos generációja alakította. 1994-től, amikortól az Aristej Könyvkiadó égisze alatt lát napvilágot, a lap a szlovén mellett a nemzetközi olvasótábor érdeklődésére is számít. Kritikákat közölnek a különböző művészeti ágak eseményeiről, jelenségeiről csakúgy, mint általában a humaniórák, a társadalomtudományok köréről, különös tekintettel a civil társadalom, a független kultúra és a társadalmilag elkötelezett értelmiség kérdéseire. E kérdések feldolgozására rendszeresen készítenek tematikus összeállításokat, amelyek mellett szlovén szépirodalmat és műfordításokat is publikálnak.

Jelen összeállításnak nem képezte részét a város szülötte, Drago Janèar Maribor-regényének részlete, azt Gállos Orsolya, a mű fordítója bocsátotta rendelkezésünkre. A válogatás fordítói, Gállos Orsolya és Rajsli Emese mellett köszönettel tartozunk Rudaš Jutkának, a maribori egyetem magyar tanszéke oktatójának is közvetítő munkájáért. (A szerk.)

Mitja èander kritikus, esszéista, dramaturg, forgatókönyvíró, szerkesztő 1974-ben született Mariborban. A ljubljanai egyetemen összehasonlító irodalomtudományt tanult, szerkesztett egyetemi újságot, majd 1995 és 2000 közt a maribori Dialogi folyóiratot. 1996-tól szerkesztője volt a Beletrina Könyvkiadónak, 2001-ben az ő válogatásában látott napvilágot a fiatal szlovén szerzők novellaantológiája, mely a későbbiekben számos nyelven, köztük magyarul is megjelent
(Az első nap, 2002, Jelenkor Kiadó). Esszékötete, a Zapiski iz noèi (2003) elnyerte a legjobb elsőköteteseknek járó díjat Szlovéniában. Barbárokra várva (Irodalomról és más dolgokról) címmel jelent meg esszékötete magyarul Gállos Orsolya válogatásában a Kijárat Kiadónál 2009-ben. Jelenleg a maribori EKF programigazgatója.