Harcmodor

Bizonyos pontig elmegy – megkérdezésem

nélkül rágyújt a lakásban –, aztán visszavonul

kis időre, későbbre halasztva végső

alávetésem. Könnyedén felőröl

harcmodorával; hiszen életem rendezetlen,

ritmus nélküli, csupán a gondolatok

tartják össze, akár egy szabadverset.

És intimitástól bűzlő szobámba a

kulcslyukon át tódul befelé cigarettafüstként

a külvilág, mindinkább természetes

közeggé válva – tettével mintha megkérdőjelezné

az anyámtól öröklött axiómát: ha nem

dohányzol, az már majdnem olyan,

mint a büntetlen előélet.

Gyászmunka

Éjjelenként az ember csupán pazarló

vízháztartás. Elejtett vádakban botladozik

vécére menet. Felesége tátongó hiánya

a Ground Zero. Ideig-óráig

építheti csak újjá a nőt az emlékezet.

Az álmok pedig a benne rekedt szavak

bomlástermékei. Tudja: reggel a kinyitott

hűtőszekrény előtt guggol majd. Bekapkod

ezt-azt, mint aktivizálódott falósejt, hiszen

immunrendszerrel a lélek is rendelkezik.