Az ecetligetben

 

Azóta visz a fehér szamár

Valami fúrt fel

volt aki botért nyúlt

az ólomvégű botért

volt aki lapátot fogott

agyoncsapja

valami fúrt fel

a gyökérrágó talán

amit valaki a biótiai hiúzzal

kevert volt

még ifjú korában össze

fúrt fel

dolga végeztével

lám elrágta mind

a gyökereket gondoltam

most fúr fel

fúrt fel

a frissen mázolt

tisztaszoba közepén

felfúrt

és mint vak gyémánt szemecskéivel

a vakond körülnézett

ugyan hogyan festhettünk

a tömérdek gyémánton tükröződve

volt aki botért nyúlt

az ólomvégű botért

volt aki lapátot fogott

de nem csapták agyon

körülállták

körösztanya az asztalon feküdt

halkan csöpögött a vér a hátán

a forró köpöly poharakba

valaki épp betámasztotta

az előtét a kemencén

a falióra erőlködött

kilökhetné még egyszer a kuvikot

az ajtó fölött tovább finomítva érintését

patinaszín penész szövődött

a rénszarvas agancsára

mind puhább

mind puhább lesz a rém

mind rémesebb a vőfély aranyfogai

között a rím

átjött a bocskoros

mondta még a jég előtt

sikerült behoznia a herét

átjött mert már ő is hallotta

valami felfúrt

azt mondta szólni kellene

a martonosi vak kosárfonónak

és akkor elővezették a fehér szamarat

felültettek

menjek martonosra mondták

szállítsam át az égő sziken

a vak kosárfonó harmonikáját

azóta visz a fehér szamár

mikor érek martonosra

kérdeztem az egyik juhászt

ha majd az égő széksó után

piros paprikahegyeket látsz

azóta visz a fehér szamár

valaki monostor felé irányított

de azt én is tudtam monostor

nem martonos

jóllehet oroszországban is van egy

martonos

a kivándorolt martonosi szerbek

alapították

végtelen fantomfájdalmuk

oda építette városukat

talán most lenne ideje oda is

elszamaragolnom

ott is akad harmonikás

vak harmonikás aki kosarat fon

talán most lenne ideje oda is

elszamaragolnom

a kénes kútnál elmeséltem a csordásnak

mi történt

azt mondta esküvő lesz

van amikor kéményen érkezik

a vőlegény

olykor beszorul a könyökcsőbe

úgy éli le életét ráncos féregként

van amikor meg felfúr a kiskonyhában

avagy éppen a tisztaszoba közepén

amíg össze nem csődítitek a násznépet

amíg át nem szállítod

égő són

lángoló paprikahegyeken

a vak kosárfonó harmonikáját

borítsátok le a vőlegényt a rézszitával

azóta visz

azóta visz égő són

azóta visz lángoló paprika hegyeken

azóta visz a fehér szamár

hetedhét határon át

a vándorköszörűs azt mondta

ő közben látta a vőlegényt

nyugodtan játszik a rézszita alatt

ráérek még bőven bekanyarodhatok

a kispiaci vásárra

betérhetek a kis ostorkai matektanárhoz

együtt szamaragolhatunk timbuktuba

a nulla nagy tudósaihoz a fehér szamáron

a vándorköszörűs már mind elköszörülte

késeink élét

nem találjuk a disznó

nem találjuk egymás szívét

szívtelenek hogyan gyilkoljunk

a vándorköszörűs látta

nem gyökérrágó

se nem biótiai hiúz

hajszálat huzigálva élén

egy bajonétot kínált épp

a vándorköszörűs látta a vőlegényt

nyugodtan játszik

huzigálja fütyürűjét a rézszita alatt

azt mondják valahol ostorka

és monostor között veszett nyomom

végül is a széksóban fekve találtak

valaki halálra ostorozott

csak a szamár állt fölöttem

lehajtott nagy fejével bűnbánóan

talán a szamár ostorozta halálra

mondta valaki visszaakasztva

a rézszitát a rozsdás kan szögre

az első ember mondta trockij körösztapa

stratégia bácsival is meghányva-vetve az esetem

az első ember akit egy szamár ostorozott agyon.

 

Semmi som ecet

A patkányfogót javította

a sóban nem marad meg

a dió

semmi sem marad meg

csak a som

semmi sem marad meg a sóban

csak a som

meg hát ugye az ecet

a gödrét már kiásták az új budinak

nagyrészt föl is falazták

lesz rajta egy kis ablak a szikre

a régibe befészkelt a patkány

nem értem

akkor miért nem döntik össze

miért csak a patkányfogót buzerálja

mert vannak asszonyok

akik továbbra is oda járnak

a régi budiba

én nem diót

se somot

sok ecetfát szeretnék

tele gyöngyössel egy kis ecetligetet

hol az a lele fasz kérdik

az ecetligetben mondják majd

az ecetligetben leledzik

sehol sem lehet úgy leledzni

mint ecetligetben

ha nem az új budiban veri

a szamárbőgetőjét

az ecetligetben leledzik

a francia király hozta felénk

mi a fenét hozott felénk

a francia király

az ecetfát hozta

mindig is ecetligetet szeretett volna

kis ecetligetet itt nálunk a sziksóban

olykor úgy hiszem a francia király

egyenesen nekem hozta

tele gyöngyössel

a fehér gyöngyösökön tejfelsárgák

más a tejfel tónusa

más a vajé

az írósavóé meg zöld mint a kékkű

a fehér gyöngyösökön tejfelsárgák

a gyöngyök

a francia király mesélte állítólag

a trockij körösztapának

mert a trockij körösztapa

malraux-val bretonnal is parolázott

a francia király mesélte állítólag

a trockij körösztapának

hogy a gyöngyösök domesztikációja

egy a földközi tenger partján élő

máig ismeretlen nép által történt

trockij körösztapa szerint ez a világ

legnagyobb titka

ezt kellett volna megoldani

és nem a proletariátussal bajlódni

és nem a holdra utazgatni

ezt kellett volna megoldani

melyik is volt az az ismeretlen nép

mely a gyöngytyúkot domesztikálta

ha én újra kezdhetném

mondta trockij körösztapa

nem mennék spanyolviaszért

se szibériába nem mennék

és a goli otokra se mennék követ morzsolni

tovább botorkálnék ott

a földközi tenger partvidékén

különben sincs szebb vidék

addig botorkálnék

mígnem megtalálnám azt a népet

ott a földközi tenger partvidékén

te kisfiam még rálelhetnél

arra az ismeretlen népre

szép rálelni egy ismeretlen népre

rálelhetnél arra a népre

amely a gyöngyöst domesztikálta

mert az a nép máig ismeretlen

te kisfiam még rájuk lelhetnél

valahol valami résben

valami kis szigeten meghúzódtak

szépen letelepedhetnél közöttük

és végig énekelhetnéd

mit énekelhetnék végig

végig énekeltem

a biótiai hiúz-szemű vőlegény

történetét a rézszita alatt

végigénekeltem a rénszarvas szarván

szövődő puha rémületet

az új budi felépítésének történetét

végigénekeltem a timbuktui tudósok nulláit

mit énekelhetnék még végig körösztapa

a gyöngyös domesztikálásának

eposzát énekelhetnéd végig kisfiam

de hát nincs meg a nép

kalandozzál még egy kicsit kisfiam

és megleled népedet

ott valahol a földközi tenger partján

megleled népedet

milyen szép is az

meglelni népedet

mely a gyöngyöst domesztikálta

és végig énekelheted

mint ahogyan végigénekelted

a biótiai hiúz-szemű vőlegény

történetét a rézszita alatt

mint ahogy végigénekelted

a rénszarvas szarván szövődő

puha rémületet

mint ahogy végigénekelted

az új budi felépítésének történetét

mint ahogy végigénekelted

sorban a timbuktui tudósok nulláit

végigénekelheted

végig ama domesztikáló nép eposzát

félek keresztapa

mitől félsz kisfiam

attól félek keresztapa

hogy az a nép miközben domesztikálta

a gyöngyöst mint olyant

maga elvadult

vadul rikoltozva

nyomtalanul kimenekült a világból

ne félj kisfiam

rikoltozzál ha félsz

rikoltozzál te is kisfiam

rikoltozzál mint az az elvadult nép

amely egykor a gyöngyöst domesztikálta

rikoltozzál

a gyöngyös rikoltozása elriasztja

a ház körül a patkányt

rikoltozzál

rikoltozva fuss

rikoltozva fuss szétszéledt néped után

a rénszarvas szarván a puha rém

a vőfély aranyfogai között a rím

te csak rikoltozzál

te csak rikoltozzál kisfiam

rikoltozva fuss ki a világból

néped után.