Egy túlságosan termékeny gyümölcsfáról

 

Én, a gyümölcsfa, ki csúcsommal karcoltam a mennyet,

lombsátrammal most söpröm a földön a koszt.

Nem külső súly bősz tömegétől görnyed a testem,

gyermekeim roppant súlya nyom engem agyon!

Míg mást villámlás s gyilkos viharok dühe dönt ki,

termékenységem termi a végzetemet.

Állnék sértetlen, ha nem áraszt így el a bőség,

bezzeg roskadozom most: leterít ez a súly!

Nincs már semmi remény: kétélű fejsze hasít szét,

és hagyom, égessen tűzhelyetek tüze el.

Hányszor jobb a diónak! A termésem ver a porba,

míg termése miatt verdesi rúd a diót!

Épp ily sorsra jutott Agamemnon hitvese, és ki 1

harcba citálta urát, bárha a férj nem akart. 2

Hálát hogyha ekképp ad a gyermek az édesanyának,

akkor a természet rendje is összeomol.

Ésszerünek tűnik, hogy a nő gyereket ne akarjon!

Sarjadozó magzat, köpjön anyád öle ki!

Vesztek volna virágaim el bimbócska korukban,

váratlan fagyban, friss tavasz átkai közt!

Vagy bár zsenge, parányi bogyónyi gyümölcseim ezrét

megtizedelgették volna a szélviharok!

Hűs árnnyal várnám, aki izzad a kánikulában,

lám, a platánfának ennyi a tiszte csupán!

Hozzátok szólok, törzsek, ti magasba igyekvők,

hosszú karjaitok száza kitárva ölel:

kertekben nemesített fák sorsára ne vágyjon

senki, elég ha a lomb fed, minek arra gyümölcs!

Minden termés csak teher és anyját teszi tönkre,

ártatlan szépek bezzeg a lombkoronák!

Vándor, dúcold ágvillával a roskadozót föl,

csapzott gallyazatát hogy megemelje a lomb!

Sokszor gyógyította be jótékony s idegen kéz

már a rokontól nyert rettenetes sebeket!

Támaszd jól meg a lankatag ágat, tégy ide ágast:

és mire visszasietsz, vár a gyümölcs, a szüret!

Sorsod is így váljon könnyebbé, és sose vádold

hálátlansággal majdani véreidet!

 

 

A lelkemhez

 

Szellem, mely a Tejút-kör hószínű pereméről

folytál át, s testem rejtekein lakozol,

nincsen rád panaszom: tündöklik benned a jóság,

s él a tehetség is, bőven adod, te nemes.

Míg te az izzó Rák kapuján léptél ki, nem ittál

Lethe habjának nedveiből se sokat. 3

Rejtelmes Serleghez ahol fut a gyilkos Oroszlán,

lenge vonalban az út onnan ered lefelé. 4

Észt Saturnus adott, Jupiter tettvágyat, a lelket

Mars, s érzékeimet Phoebus igézte belém,

mesterségem Mercurius, s Venus adta a szívem

jámborságát, míg Cynthia testi erőm.

Cynthia létünk s nemlétünk mezsgyéit uralja, 5

Cynthia földi sorunk csillagok árja alatt.

Ám ha a testi burok jobban tetszett, s lesuhantál,

nyilván testemnél érdemesebb is akadt!

Nem bánt engem a délcegsége, alakja se csüggeszt,

kellőképp daliás, és gyönyörű alakú.

Ámde Prometheus oly lágy sárból 6 hívta világra

lágy testem gyöngült részeit, az keserít.

Össze nem illő testrészekben a téves arányok 7

folytán vég nélkül nyűnek a rossz nyavalyák.

Nátha folyik szakadatlan nedvedező koponyámból,

ok nélkül fürdik könnyben ezerszer a szem.

És a vesém fortyog, s vérbőségtől dudorodva

hűvös gyomrom alatt izzva dagad ki a máj.

Tán csak azért örvendtél ennek a gyenge buroknak,

mert bölcsebbé válsz, hogyha a zárka silány?

Ámde a bölcsesség mire jó, ha a szív betegen ver?

Hogyha betegség nyúz, Pittacus én ne legyek! 8

Milo zord erejét, Atlas testét nem irigylem, 9

lennék vézna-szikár, csak ne beteg sohasem!

Tápláld hát a terád bízott testet te sokáig,

vagy szállj vissza megint elhagyatott egedig.

Ám amikor megtisztulsz, és ezer év tovaillan,

lankasztó feledés habjaiból ne igyál!

Vissza ne csempésszen bús sorsba megint a felejtés,

újra ne vállald fel régi koloncaidat!

Hogyha könyörtelenül földünkre parancsol a végzet,

költözz bármibe, csak emberi lénybe ne szállj!

Gyűjts mézet megművelt kertek ölén pici méhként,

hattyúként könnyű dalt dalolássz a folyón.

Rejtőzz erdőkben, tengerben bár, ne feledd el:

sziklákból született egykor az emberi test. 10

 

 

 

 

Egy magyarországi mandulafáról

 Még Tirynthius is bámulná Hesperidák közt,11

és Ithaké ura is Alcinoos rögein,12

kész csoda lenne a boldog lelkek szent ligetében,

nemhogy Pannoniánk ritka rideg kebelén,

szirmot bont mégis dideregve a mandulafácska,

ám kikelet-rügyeit dérbe takarja a tél.

Phyllis, bár Prognét megvártad volna, vagy immár

Demophoón nélkül ölt meg a várakozás?13

CSEHY ZOLTÁN fordításai

 

--------

1 Clytaemnestra, akit saját fia, Orestes ölt meg, s így állt bosszút atyja, Agamemnon gyilkosán.

2 Euriphyle, aki rábírta hitvesét, Amphiaraost, hogy csatlakozzon a hetek thebai inváziójához. Alcmaeon, apja halálát megbosszulandó, végzett az anyjával.

3 A lélek Macrobius szerint a Rák és a Bak csillagkép közti kapun lép ki, majd a Lethe árjából több-kevesebb feledést iszik. Janus lelke nem sokat kortyolt, ebből kifolyólag tudatában van korábbi tökéletességének.

4 A lélek útjának további leírása: a rejtelmes Serleg csillagkép lényegében a feledés italát tartalmazza, az alászálló lélek érinti az Oroszlánt is.

5 Macrobius szerint a Hold (Cynthia) és a föld között van az alvilág és a végzet helye.

6 Antik értelmezés szerint az embert Prometheus gyúrta agyagból.

7 Antik orvostudományi nézeteket visszhangzó rész: a négy őselem és a hozzájuk rendelt minőségek (hideg, meleg, száraz, nedves) elegyedésének rossz aránya okozza a betegségeket.

8 Pittacus (Kr. e. 7. század – 570) a hét bölcs egyike.

9 Milo híres görög birkózó volt a Kr. e. 6. században. Atlas az égboltot tartó mitológiai alak.

10 Utalás Deucalion és Pyrrha történetére: az özönvizet követően a hátuk mögé hajigált kövekből új férfiak és nők sarjadtak.

11 Hercules, akinek egyik nevezetes munkája volt, hogy hozza el a Hesperidák féltve őrzött aranyalmáit.

12 Ulysses Alcinoos szigetén.

13 Phyllis bánatában mandulafává változott, miután hiába várta vissza athéni szerelmét, Demophoónt.