Belső nyomvonal
Fekete Richárd
vers, 2011, 54. évfolyam, 9. szám, 930. oldal
Lapszám letöltésePDF-ben
Belső nyomvonal
El akarom felejteni a szomszéd
öregasszony dohos szagát,
a hideg házmestert, meg
akarom ízlelni az erdőt,
a lélegző, meleg növényeket.
Legutóbb mást akartam
elfelejteni, azóta kazánnal
fűtenek a házban, és
lebetonozták az erdőbe
vezető utat, szilárd alapokon
nyugszik a hőmérséklet.
Jobban vagyok. Meglátom
az első fákat, könnyebbé
válik a séta, a levegő, végre
elbújhatok a lombok alatt.
Megpróbálom rögzíteni a helyzetemet,
a lombok szélirányát, a törzsekre
száradt nyálat, elraktározom a jeleket,
a terep finom lábnyomait,
hogy bűntudat nélkül tüntethessek
el mindent, ami nem rám emlékeztet.
öregasszony dohos szagát,
a hideg házmestert, meg
akarom ízlelni az erdőt,
a lélegző, meleg növényeket.
Legutóbb mást akartam
elfelejteni, azóta kazánnal
fűtenek a házban, és
lebetonozták az erdőbe
vezető utat, szilárd alapokon
nyugszik a hőmérséklet.
Jobban vagyok. Meglátom
az első fákat, könnyebbé
válik a séta, a levegő, végre
elbújhatok a lombok alatt.
Megpróbálom rögzíteni a helyzetemet,
a lombok szélirányát, a törzsekre
száradt nyálat, elraktározom a jeleket,
a terep finom lábnyomait,
hogy bűntudat nélkül tüntethessek
el mindent, ami nem rám emlékeztet.
*
Az erdő úgy kanyarog
bennem, mint a vérerek.
Hány dühös ág sért
meg egy ilyen út során,
mint a tűhegyek, pontozzák
tele belső ösvényeimet.
Belekóstolni egy növény testébe,
és visszavarrni a hiányzó részt.
Kitapasztalni és megérteni
a körülményeket, hogy
milyen íze van a fáknak,
milyen a gyógyulásnak,
hogy milyen édes az eltévedés
és a visszatalálás, először
soha nem sikerül átcsusszanni
a tű fokán. A legkeskenyebb
utak, azt hiszem, mégiscsak
bennem vannak.
bennem, mint a vérerek.
Hány dühös ág sért
meg egy ilyen út során,
mint a tűhegyek, pontozzák
tele belső ösvényeimet.
Belekóstolni egy növény testébe,
és visszavarrni a hiányzó részt.
Kitapasztalni és megérteni
a körülményeket, hogy
milyen íze van a fáknak,
milyen a gyógyulásnak,
hogy milyen édes az eltévedés
és a visszatalálás, először
soha nem sikerül átcsusszanni
a tű fokán. A legkeskenyebb
utak, azt hiszem, mégiscsak
bennem vannak.
*
Nem próbálhatom ki a növények
zamatát, nem adhatok lehetőséget
az emlékezésnek. A földre hullott
leveleket szedhetem fel csupán,
le tudjam dörzsölni karomról a
vért, a menekülés lenyomatát.
A leveleket bőrradírnak hívom,
és magamnál tartom őket,
véletlenül se mutassák meg
helyzetemet az ágak nyilai közt.
Az éles bozótok gondoskodnak
a mögöttem érkezőről, nekem
csak a pillanatra kell figyelnem,
hogy ne változzon nyommá.
zamatát, nem adhatok lehetőséget
az emlékezésnek. A földre hullott
leveleket szedhetem fel csupán,
le tudjam dörzsölni karomról a
vért, a menekülés lenyomatát.
A leveleket bőrradírnak hívom,
és magamnál tartom őket,
véletlenül se mutassák meg
helyzetemet az ágak nyilai közt.
Az éles bozótok gondoskodnak
a mögöttem érkezőről, nekem
csak a pillanatra kell figyelnem,
hogy ne változzon nyommá.
*
Az öreg tölgyfa törzsén
zöld jelzés mutatja a helyes
utat. Mikor megpillantom a
nyilat, már tudom, hogy
le fogom szaggatni az
alatta elszáradt kéregdarabot.
Sokáig állok előtte, mennyit
ér a kellemes, mennyit a
hasznos, végül mégsem
hazudok. Azért tüntetem el
a jelzést, hogy ne találjanak
rám, hűségem az öreg tölgy
iránt csak ezután következhet.
Futás közben nem gondolok
arra, ami mögöttem van.
Megbotlok egy kőben, számba
megy a por, ez az eggyé válás
más, mint amit a törzs és a
turistajelzés mutat,
mélyebbre hatol, de nem
marad nyoma.
zöld jelzés mutatja a helyes
utat. Mikor megpillantom a
nyilat, már tudom, hogy
le fogom szaggatni az
alatta elszáradt kéregdarabot.
Sokáig állok előtte, mennyit
ér a kellemes, mennyit a
hasznos, végül mégsem
hazudok. Azért tüntetem el
a jelzést, hogy ne találjanak
rám, hűségem az öreg tölgy
iránt csak ezután következhet.
Futás közben nem gondolok
arra, ami mögöttem van.
Megbotlok egy kőben, számba
megy a por, ez az eggyé válás
más, mint amit a törzs és a
turistajelzés mutat,
mélyebbre hatol, de nem
marad nyoma.
*
A rejtőzködő madarak
száraz lihegésemből
tudják: nem látogatóba
jöttem. Kifinomult a
hallásuk, mint a vakoknak,
ebben az erdőben a család
érzését a láthatatlanság
adja. Aki itt lel otthonra,
annak többé nem érintheti
folyadék a torkát, a család
összes tagja fennhangon
zihál, egy idő után az
újonnan érkezők is megérzik
a közös frekvenciát.
Végül ez biztosítja a csöndet,
hogy soha ne leljünk egymásra.
száraz lihegésemből
tudják: nem látogatóba
jöttem. Kifinomult a
hallásuk, mint a vakoknak,
ebben az erdőben a család
érzését a láthatatlanság
adja. Aki itt lel otthonra,
annak többé nem érintheti
folyadék a torkát, a család
összes tagja fennhangon
zihál, egy idő után az
újonnan érkezők is megérzik
a közös frekvenciát.
Végül ez biztosítja a csöndet,
hogy soha ne leljünk egymásra.
*
A menekülő róka hogyan tüntetheti
el végérvényesen saját nyomvonalát?
el végérvényesen saját nyomvonalát?