a fehér kabát

 

ott volt rajta

ha kellett ha nem

nyáron ősszel tavasszal és télen

az takarta

a testét

a fehér kabátja

ott volt rajta

vagy inkább csak lógott

mintha fogasra lenne akasztva

olyan vézna volt

hogy fogasnak látszott alatta

 

s állt benne némán

állt az utcán

s az embereket bámulta

vajon ki néz vissza rá

vajon ki látja

milyen szép a fehér kabátja

vajon ki s mit gondol róla

ment hogy megkérdezze

ha valakivel találkozott a pillantása

 

csoszogott vézna lábaival

a fehér kabátja alatt

bárki után aki mellette elhaladt

s ránézett egyszerűen csak ránézett

gyanútlanul

s ő lelkesen

vézna lábain csoszogott utána

hogy megkérdezze

ugye szép a fehér kabátja?

 

 

az alvó toll

 

hiába tette kezét ismét a papírra

ujjai között aludt a toll

nem mozdult

pedig

úgy tervezte már hajnal óta

hogy csak odateszi kezét a papírra

s onnantól mintha magától

írna balról jobbra jár majd

a toll

míg le nem ér a lap aljára

 

de csak aludt a toll

s felébreszteni nem akarta

pihenje ki magát

ezt gondolta aludjon

nyugodtan nem zavarja

ha felébred majd úgyis

a legszebb verset írja

meg vele amit csak lehet

 

így aludt a toll, s ő várta

hogy végre felébredjen

s hogy végre megírja

vele a legszebb verset

amit csak lehet

s így teltek el évek

majd évtizedek

 

 

ahogy együtt mentünk

 

tavaly mentünk oda

a hegyek közé

szomorúan

mert ha mi mentünk

bárhova

mindig szomorúság volt bennünk

 

sohasem hittük hogy eljuthatunk oda

a hegyek közé

a forráshoz

mert ha mi mentünk

bárhova

sohasem hittük hogy eljuthatunk oda

 

lassan lépkedtünk bizonytalanul

az úton a hegyen fölfelé

a forráshoz

mert ha mi mentünk

bárhova

mindig lassú bizonytalan volt a léptünk

 

s álltunk ott egymás mellett

a hegyek között a forrásnál

s hallottuk a feltörő víz hangját

éreztük friss illatát

de mintha ott sem lettünk volna

nem hatottak ránk

 

mert ha mi mentünk

bárhova

mindig a kétség volt bennünk

mindig azt kérdeztük

miért éppen oda miért nem máshova

megyünk s a választ egyikünk sem tudta

 

mert ha mi odaértünk

bárhova

mindig azt gondoltuk

most biztosan máshol kellene lennünk

biztosan rossz helyre jöttünk tévedtünk

ismét