Szövetelés

We are such stuff…

/William Shakespeare/

Lábát kitette ágyából, de mintha

medencéből, végigömlött bőrén

a víz, közben a hosszait is mérték

egy stopperórával, szeme előtt

tempóztak a képernyő számai. Éjjele

is szakadóban: elnyúló álmában

üldözte egy úszómester, sípszava

át habok fölött, sapkája rémlik, hogy

feszül, de képe szétszaladt. Fülfájásra

kelt, mely ritmusát se tartva járta át

meg át, nem nyújtva biztosat; kint égők

leoltva, és az égen oszlóban a felhők

hordták el irhájukat. Úgy bújt ágyneműbe,

mintha visszaesett volna, megnyúlt lábát

erőltette a takaróba, s bár foszlóban

az égbolt, legalább sötétje, fejében

hosszú halraj türemkedett előre, és egy

tornyosuló hullámra vetve nézte az

uszoda mennyezetét, s nappalát borítva

feljebb majd alább hozta a medence vize.

Teste még lepedőben, bár szemét lassan

kinyitja, s az ágy puhábban sodródva

halad; végtagjai akár a szélben, akár

az ágyszélen, szétdobva hajlanak.