Mond; Tét; Szavalni; Túl

Kibédi Varga Áron  vers, 2011, 54. évfolyam, 5. szám, 480. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Mond

 

Mondatokat mondani,

végeláthatatlan és hangtalan mondatokat.

 

A hangokat nem ejti ki senki:

keresik a mássalhangzókat.

 

És lehagyják őket, mert nincs mondókájuk.

Most viszont már a mondatok hallgatnak,

a magánhangzók is hiányoznak.

 

Égbement a mondanivaló.

 

 

Tét

 

Feltételezni a feltételeket és elállni tőlük.

Feltétel nélkül kapitulálni, aztán eltűnni,

feladni a kallódó végeket, aztán eltűnni,

elállni a feltételektől, nem feltételezni semmit.

 

Nem feltételezni, hanem eltűnni.

Lebukni a süllyedő felhők mögé:

 

Várni.

 

 

Szavalni

 

Szavalható szavak,

a mondatok lekonyulnak.

 

Szótlan színészek a dobogón,

a kimondhatatlan mondatokat számolják.

 

A közönség nem szereti a néma színészeket,

nem tapsol. Színtelenek.

 

Az szavahihető, aki beszél.

Aki kiszínezi ékes mondatait.

 

 

Túl

 

Elképzelhetetlen férfiak mennek át hatalmas léptekkel

a behavazott utcán a túloldalra.

Mögöttük feltornyosul a valóság égi mása

– a bekeretezetlen valóságé – ,

ott ahol a múlt lassan kinyílik

és terjed. Terjed, mint a képzelet.

 

Hatalmas túloldal.

Várakozik és hallgat.

Másokra?

Szentéletű haramiákra?

Hajthatatlan útonállókra?

Vagy talán csak képzelődik:

Nézi a közeledő férfiakat.