Hetedik epodosz

Horatius-átköltés

Hová, hová rohantok, csürhe? Hogy került

a fegyver hozzátok megint?

Mezőkön, árkokon vizekkel elfolyó

vérünkből még nem volt elég?

Azért, hogy gőgös ellenségeink pimasz

várára csóvát vessetek?

Távol sziget szabad fiát láncok között

hogy hajtsuk át a Városon?

Dehogy! Majd lesz, amit gonosz szomszéd remél:

saját kezünktől pusztulunk.

A bősz csikasz, vad oroszlán törvénye más,

maguk faját kímélik ők.

Mi hajt? Az őrület, vakság, silány erő,

vagy vétketek? Beszéljetek!

Mind néma most, és bűzlik sápadt homlokuk,

eszük döbbenten meghököl.

Így lett: egy ősi bűnt torol meg most a sors,

rokon gyilkolt meg itt rokont.

A mit se sejtő testvér átkos vére folyt

e földre. Most fejünkre száll.