fegyver

adott nekem egy összetekert drótdarabot, és azt mondta,

ellen vagyok jegyezve. erre én, hogy ne röhögtess, még

meg se csókoltál. majdnem elbőgte magát, olyan gúnyos

arcot vágtam. dacosan mondta, hogy de hát dugtunk. ezt

te dugásnak nevezed? feleltem, ha lehet még lealázóbban

és megrántottam a csípőm közben; el se mentem. szinte

már tényleg hüppögni kezdett. és még neked is tíz év,

mire magömlésed lehet – forgattam meg benne a kést,

mire végre valóban könnyek közt tört ki a homokozó

közepén. nevetni kezdtem, és tudtam, hogy

ezt nagyon fogom élvezni

ha csattan

a víz alatt lebegett, és a talaj menti élővilágot szemlélte, amikor

meglátta a kéz árnyékát az iszapban. hátára fordult, hogy a több méter

tengervíz filterén át vegye szemügyre, mit is látott valójában. a holt

tenger egének kékjétől kontrasztosan elvált egy hatalmas tenyér, ami

az árnyékot vetette. ráharapott a csutorára, ahogy döbbenten figyelte

a fölötte a felhők tempójában elúszó jelenést