Ballada a hebegésről

 A 75 éves Bertók Lászlónak

Mint aki nem tud, csak hasonlatot,

de nem hasonlít semmire, ahogy,

mint aki sejti, bölcsebb a betűknél

kútba épített toronyból a tündér,

mint aki lépdel, s vízből van a palló,

de séta közben partlakóra valló

tekintetével örökbe fogadna

egy napkeltét, ahogy a nap partra,

ahogy a nap, ahogy a tengeren

a tűnő jel, a tündöklő jelen,

mint aki át az anyag hasítékán,

akár a vakok, olyanképpen némán,

akár a némák, olyanképpen ködben,

időtlen rendben a rendelt időben,

hogy amiképp a nyelvben, úgy a földön

a jelenből a jel kitündököljön –

dobog a szó, és benne dobban

Pécs, Nagyatád, Atlantisz, Vése,

kihagy, kihagy az elhagyottban

a domboldalak szívverése,

kihagy a vers, dobog az Isten,

s ha a teremtést elhibázza,

hibátlan lüktetés a szívben

a költészet aritmiája.

Ajánlás:

Herceg, ha vagy, ha van fedél

a fák fölött, s fölötte dél,

ha van a világon tető,

ha van világ, teremj elő,

légy bár csupán hasonlat,

lakója hitnek s hebegő

irodalomnak.