Lassú víz

 

Annyiszor szakadt a mélybe

annyiszor lett tönkretéve

annyiszor éles kő marta

és mégis ragyog az arca

 

és mégis ragyog az arca

önmagának fakad dalra

és mégis döbbenten néz szét

és ekképp kezdi beszédét

és csak ez az amit sugdos

 

Lassú víz…

 

 

Az utolsó karnevál

 

Dacos éj Talán egy perce még

hajnalodott És most újra itt van ebben a sötétségben

Az álmok helyett köd A nap helyett eső Mintha

az aki szívemben nyomul Istenhez vagy kihez

nem lenne elég a boldogsághoz Egészen Minden évben

iszonyúbb világfájdalom Mintha már

Készülne rám a Nagy Kaszás És mintha ez felkészülés

és próba nélkül nem menne Nos az ember legalább látja

milyen lesz az utolsó karnevál Ahol

A Tánc után Végre mindenki leveti álarcát…

 

Most már csak az a kérdés

Ki lesz meglepve…

 

Búcsúkeringő

 

A. P.

Örömömben táncra perdültem volna És aztán

a szűkölés a szűkölés a szűkölés mint egy kutyáé Tudom is én

Hogyan szűköl egy kutya Szorult a szív Szorult

a lélek És hogy a lelkem uram Nem mint én Nem mint

te Égtudjahol Égtudjakivel Hogy egyáltalán

még

 

Elérted azt a kort amelyben én voltam

amikor elmentél egy másikkal (szorongva szorongva

szorongva mint a kutya Tudom is milyen az

ha a kutya szorong ha egyáltalán belerúgnak)

És hogy van lelkem uram Nem mint a kutyának Nem mint

Te Égtudjahol Égtudjakivel Hogy egyáltalán

még

 

Biztosan Vége van (ily búsan? szorongva?)

Ó egek a szarba Leveleid tekinteted és

hajad fonata csak por és porrá lesz

Mint én is Mint Te is Mint a mi kutyánk is Igen ez a mi

Égtudjahol Égtudjakivelünk Szűkölve oly búsan

Örvendve mint a tánckor

mint a tánckor mint a tánckor

mint a haláltánckor

 

 

Hármasság

 

Minden hármasságokban jön hozzám Mintha

szentek lennének Miközben Jobbára

a sátántól bűzlenek Lelkesedés Szenvedély Szerelem

Mit lehet ehhez még hozzátenni Never more – talán ezt

Fájdalom Szorongás Könnyek Ezek gyakrabban vagy inkább

Utána S ez még nem elég

A halandóság tudata hogy vigye el az ördög De

közben Mielőtt a komaasszony becsönget

Mielőtt végül elpattan a szál Mit kezdesz a megkezdett

mulatsággal Sőt mit kezdesz…

Csak remélj barátom Remélj és várj

Bármily hiábavaló Vagy ha itt nem is érvényes Semmilyen

Mi lenne ha…

 

A lejtőn

 

Mosolyogva mondtad Lám az egyik fa itt

a lejtőn a folyó fölött

mind magasabbra és magasabbra tör És mégis

eltűnik gyökere alól a talaj Alighanem

alámossa a víz Lám minden

erejét összekapva tartja magát Mennyire

kétségbeesetten egyre magasabbra és magasabbra tör És aztán

mégis csak kidől

 

Ugyanígy mi is barátaim

Ugyanígy mi is

CSEHY ZOLTÁN fordításai

 

Ivan Švanda (1960) – a Protimluv szerkesztőségének tagja. Kiforrott, sajátos, helyenként klasszikusan kímért szemléletű ostravai költő. A Protimluv kiadó 2007-ben adta ki a Na svahu (Lejtőn) című kötetét.