Végül

jártam itt sokszor

de mindig titokban

ültem asztalotoknál

söröztem veletek százszor

hallgattam furcsa történeteitek

s mozijegyért álltam délután a sorban

az állomáson bámészkodtam

tolongtam a piactéren

sült halat ettem

álmodoztam és gyóntam

vagy a töltésen lődörögve

kavicsokat rugdaltam szótlan

a vásártéren papírsárkányt eregettem

fűszeres segédként

aszalt szilvát csomagoltam

s finom harisnyakötős kisasszonyokba

szerelmesedtem

az elképzelt megyebálon

világgá kellett volna mennem

nem volt soha nyugtom

de végül sikerült valahogy

mégis belétek bolondulnom

Innen akárhova

el innen akárhova

s nem valami humanista hangulat mámorában

a kétségbeesést legyőzve

rátalálni a menekülést kínáló szűk szurdokra

talán bolyongani egy hihető ősz

még felderítetlen sétaútjain

kitalálni a soha be nem fejezett mondatokból

hiányzó izgalmat keltő szavakat

vagy régi idők asszonyaira gondolni inkább

a harisnyakötőt helyettesítő szalagcsokorral

szép lábukon