Az ismert, fehér angyal

 

Az ismert fehér angyal

építi bennem testét,

arcomon kisimultak

az összes apró ráncok,

de nem az egészségtől

pirospozsgás az arcom:

életem pofacsontját

repeszti épp az angyal.

Azt mondja ez az angyal,

hogy változott a helyzet,

a régi képletek közt

járni sem lehet már,

és mielőtt az idő sátra

egészen eldől –

fordítsam le, amit mond,

és kezdjem el az írást.

*

„Minő virág a kertet

benépesíti titkon

a felhő úgy elúszik

pedig még szárnya sincsen

az ajtót ottfelejted

a sárga rézkilincsen

vigyázz benépesült táj

vigyázz te el se kezdett!

Gombák a test falára

láblógatás vidámság

egy szárny repül a szívbe

egész mezőnyi égbolt

figyelj csak ott maradni

a legprofibb csapatban

ahol egyetlen ember

rúghatja csak az öngólt!"

*

Az ismert, fehér angyal

a vakszerencse tornyát

is lebontja; a trágár

világok házait –

hogy jobban látsszon majd az

Óváros és az Óvár,

amelynek tetején egy

sötétlő naphajó vár.

*

„Letisztuló te forma

fonák fiúknak éden

de menekül a nimfa

a térde megbicsaklik

oldják a társadalmat

avult brigád-erények

hajolnak és eveznek

vidám brigantifényben."

*

A másik, külső oldalt

lehetetlen elérnem,

a teret, hol a lényeg

mutatja fogfehérjét,

mert bent, a fehér angyal

– velőt ráz némasága –

éppen egy éles kést szúr

az értelem hasába.