Mindenki más

 

Hogy A Bének képzeli magát ez meglepő.

Azt írja, csakis a szerkezet miatt.

Most így szerkesztette össze a lelkét.

 

Sose mondaná ki ezt a mondatot.

A Lélek szóig persze maradhatna.

Most így szerkesztette össze. Pont.

 

Bére van magyarázata: a rejtvény.

Találj ki öt betűt, kedves olvasó.

Viszont ne gondold, hogy szent vagyok.

 

Nem gondolom.

Csak gondolj bele Bébe.

Hadvezér vagyok, egy gyönge nő.

 

A gyönge nőt idézőjelbe rakja.

Pengeéles a hangja.

Új bekezdés. Számozott.

 

Amikor túl őszinte, akkor idéz csak.

Mások tollával díszíti a fészkét.

Készül a násztáncra. Kék madár.

 

Kupakot, csigaházat, pávatollat lop.

Mert hát ilyen az élet.

Ezt sem mondaná. Sok csőr koptatta el.

 

Miért ne engedhetne meg magának egy-két-há

rossz mondatot? Elvégre csatár. Számozott.

Neki rúgják a labdát. Keménykedik a pályán és az ágyban.

 

Pofán vág, hogy attól kódulsz.

Úgy érdekli a visszhang, ahogy senki mást.

A hetedik te magad légy.

 

Idéző jelekre csattanás.

Épp csak annyi, hogy levegyen a lábadról.

Logika helyett erőből csinálja.

Bedőlsz neki. Mert eszedbe juttatja őt meg őt.

Mert tekintélyt parancsol.

Folyik a csapból.

 

A könnye.

Gyöngélkedik.

Ilyenkor anyádra gondolsz.

 

Mikor épp arra szottyan kedve,

hogy Bének képzeli magát.

Elcsodálkozol, és azt mondod, nahát.

 

Valahol eltűnni látszik a folyamatban.

Gépromboló, ha magára támad.

Robotol hajnaltól estelig.

 

Töri, zúzza magát.