Félmetafizika

Verőfénybe kirángatott pince a város közepében,

kifordított zsebek,

kifordított zsebek, egy melltartó a széken,

lángoló sötét folt, átbújhatsz rajta szépen –

na arra.

Rio, hétfő

Eső bizsereg

kívül, belül

– kettőnk közt – vizes hamutartó

és utolsó, amúgy is kölcsönbe kapott fillérjeimből

egy kávé.

Te – fehér, én – fekete, kifárasztott a péntek,

szombat és vasárnap. Nem áll össze semmi.

Az a véletlen tanú nem várja meg a poént,

kiissza a kávét, megy. Itt hagy minket

magunkra, tanácstalanul.

Szóval létezésen kaptad

a hullát, hogyan tovább? Lefeküdni

nyilván nem fogunk. Nem kell úgy

hangsúlyozni, hogy vége, bizsereg

az eső, idd meg a kávéd,

egy darabon elkísérlek.

KÖRNER GÁBOR fordításai