Halál délelőtt

Chicuelo – ki más tudta volna ezt?

A bika, annak rendje és módja szerint halál.

Az ember, annak rendje és módja szerint él,

és mintha mosoly bujkálna az arcán.

…Ha ember lennél, azt mondanám,

a nyakszirtemre célozz,

a bordákra gyengeség mér, megalkuvás.

Hátrafelé mozogj át a ringen,

a köpeny szárnyai pillangóé.

Nagy ügyesség kell hozzá, állatismeret…

Fordulat a köpennyel. Mire a bika visszaér,

tengely dicsér, piruett. …Érezlek dobogni,

szembekerülsz megint, vízér, én

fáradok, a lapockacsontok szegett szárnyak,

de hamvaimból újraéledek,

csak a tenyészbika szarvai szálkásak.

Fönségesen veszélyes. Fönségesen hetyke mozdulat.

Csak a csuklómra összpontosíts,

forró tömeged combot érint, lapockát,

minden azon múlik,

elég lassúak-e a mozdulataim,

a távolság helyesen ítélt-e.

A lovakat nem lövik le,

az elégtétel a bikáé marad:

a véletlen megint győzedelmeskedett.

A tragédia feloldhatatlan.

Óriási különbség, lemészárolod,

vagy mértani példa döfésed.