Ezt tudva ne tudd

　

Az egzisztencialista

Ezt tudva ne tudd.

Mid min mire jut,

hol világ a határa,

hol ugyanarra,

hol más, maradva,

mid már nem lát, meglátja.

Élj, s hogy min mire,

vissza is: mije,

s minek már, visszájában!

Jut? Mit ér, marad!

Legalább magad,

lettél volna – s hívságban.

A rád nyílt határ:

lehet hinni már,

magad vagy, ezt nem hitted.

Egzisztencia:

az eszmék híja,

s te: mindened semmidnek.

Mihez kellhetett?

Nem érzékeled

elméd: eszmék élt híja;

tudta, nem tudta.

　

　

Mindennel nem tudsz

　

Mindennel nem tudsz.

Törődni? Így jutsz.

Minden nélkül is jutnál.

Két pont közt, mondják?

Egyetlen pontját!

Ami áll, s nem továbbáll.

Továbbáll minden.

Záratlan körben?

Másod útja nem volna.

Magadnak mása:

onnét se társa.

Útnak ne is indulna.

Idő, helyben áll,

helytében lejár,

mikor is mi kezdődne?

Végződne? Válnak.

S ha ráadásnak.

Létre-sem-jött létezve.

　

　

Nagy ismeretlen II.

　

Nagy ismeretlen.

S másmerre innen.

Kint az eső elered.

Mint mikor nátha.

S ne. Iskolába.

Otthon gyötröd idődet.

És időd téged.

Sosem kíméltek.

Órák, terek. És testek.

Csarnokok, jártak.

Szétdíbolt ágyad.

Meglett. Vagy sem. Kerested.

Mit kerestél itt.

Ha újat, régit.

Kéziratot, rabságot.

Ringyókat. Telet.

Nyarat. Feletted

Kosztolányi áll már ott.Alig jártányi.

De tűrj, járdányi.

És Beckett. El nem futok.

Krapp, még egy tekercs.

Közbe-közbe: reccs.

Megfingatom a sorsot.

Annyira az van

　

(Az „Ó, halálom halála!" nótára)

Annyira az van.

Agynyira agy van.

Közöttünk Zenón híja.

Célja is megvan.

De tagol, s csappan.

Önmagát le nem írja.

Útvonalakban.

Nagy vonalakban.

S aztán lombalagutak.

Színen-fonákon.

Mint álom-mákony.

Madár füttyent, ül, kutat.

S mit mocorogtál.

Nem, hogy jutottál.

De út, kert, igyekeztél.

Agyfolt és mennyfolt.

Jó, hogy ki nem folyt.

Herceg, lent, a felhőknél.

Egy-egy bútorba.

Aranylábúba.

Kapaszkodik fűszálba.

Annyira agy van.

Láb van. Megcsappan.

Fent-lentjét nem találja.

　

　

Ilyet hirdetni

　

Ilyet hirdetni.

De így: úgy: semmi.

Holott egyéb módja se.

Hirdetni mégse.

Híre-közére.

Maradj magadnak vele.

Értelmezésként.

Tűrsz így is. Önkényt.

Teszed te, esik veled.

Még jobb, ha hó hull.

Fehérbe bódul.

Nemlétező eseted.

Másképp a lucskok.

Trikók. Lefosztod.

Túli gúnya, sok réteg.

Száradó zoknik.

Megjárni volt mit.

Örülhetsz az egésznek.

Kivetted részed.

Nem hagytad véged.

Háttal-szemből halálnak.

Hirdetted volna.

Úgy is otromba.

Még felesleg. Álld. Várjad.