Amarcord

　Kockás füzetből kitépett,

összezsírozott, megsárgult lapok.

Mint egy hosszú évekig kiadatlan kézirat.

Látszik, hogy vigyáztak rájuk.

És az is, hogy hiába.

Ennyi maradt.Kovács mama receptjei. Nem tudok főzni.

Az én orrom nem érzi meg belőlük

az ablakba hûlni kitett finomságokat.

Az összetevők között, hogy élesztőből

ennyi és ennyi. Azzal az apró gyurmakockával

csak ő és anya tudott lekváros, túrós buktát,

foszlós kalácsot sütni.Anya úgy mondta a kalácsot: kácsiMég felnőtt korában is. Közben fülig ért a szája,

talán mert elképzelte az ízét.

A massza, miből később a fehér, nyúlós tészta lett,

egy tiszta konyharuha alatt kelt, dagadt.

Emlékszem, féltem tőle,

mint egy újszülöttől.

Vagy mint távoli bolygóról érkezett

váratlan idegentől

fél az ember.A polcokon az élesztők sorakoznak.

Kisüthetek ma már magamnak bármit,

a neve már soha nem lesz ugyanaz.Kácsi.

　Itt ragadtál

　Miután vörösre festetted hajad,

egyre ritkább vendégét fejbőrödnek,

Pumuklinak kezdtünk el becézni.

Nevettél rajta.

Abban az időben a vérképek

és ultrahangos vizsgálatok

eredményeit vártuk

majdnem annyira, mint

pillanatokkal előtte

a Bíborhold,

később Holdtölte számokat.De nem szeretted a vörös parókát,

habár nyáron is felvetted

a váratlan vendégek kedvéért.

Engem szalasztottál érte az emeletre.Nézlek az asztalon, emberből sündisznóvá alakulsz,

csak én látlak, ha irreális méretûre nősz.Ilyenkor nevethetnék is rajtad, de félek,

csak te értenéd.Máskor a szemközti utasok vállán csücsülsz,

bánatos koboldként énekelsz egy dalt.Rumbalarumbalarumballa…Mi ez a nyúlós, csirizszerû anyag?

Beleragadt polcomon a lábad, anya.

　Sugárkezelt fák

　A haldokláshoz szokott ágyban, a földszinti szobában, szüleid helyén,

a jéghideg párnák között feküdtél néhány pillanattal később.Ott, ahová csak az evőeszközök csörömpölése szûrődhetett be.Előbb az asztalon terítéked tûnt el,

azután testünkről ölelésed,

végül te,

mindenhonnan.És egy nyíregyházi hajnalon, a hófehér csendben,

kórházi pongyoládban, kényelmes Scholl-papucsodban,

lassan a sugárkezelt fák közé sétáltál.