Tízsoros

Nyílegyenesen töri meg szemközt egy homokpad a folyamot, martjának legmagasabbra mosott részére bökve.

És hogy azon túl a fák közt kecskék.

Míg szét- és szétszálazza az örvénylő ár roppant kötegét a folyásiránnyal bezárt
hegyesszögében.

Sárosan árad

a széles, vaskapcsos kőlépcsőkkel a város a vízig itt szemben.

A Tisza-part homokkőlépcsői hozzá vannak hígulva a folyó mély fövenyéhez.

Akiket lenyilazott az újabb íjászcsapat, akik lenyilazták a koporsóvivőket, ők nem tudták, hogy a legbelső koporsóban csak az atmoszféra van.

Napon-fényes érccel és a bennszorult levegővel hétszeres, üres sötétje
utcaszövevénynek.

Mint ez itt.

A hullát aztán elégették, és a folyóba szórták hamvait.

Kőrösi Csoma Sándor oktogonális síremléke a darjeelingi angol temetőben

A Sághegy-kráter mély kiszögellésének végénél a nagy tufatömb.

Tízsoros

Bottal ástam.

Bele-beleakadva az ernyőt tartó terebélyes tujafácska hajszálgyökereibe.

Kissé meghajlott a puhatáblás kötet a poggyászomban.

Letettem a könyvet a négy-öt centi mélyre kikotort négyszögletes gödörbe, rátoltam a
kezemmel a földet, majd elsimítgattam két tenyérrel.

Esett az eső.

A London-könyvem egy példányát elástam Darjeelingben.

Hogy szakadjon át a Himalája zöldteraszos hegyoldala a Ság kráterébe.

Itt.

Nincs itt. A Sághegy-kráter mély kiszögellésének végénél a nagy tufatömb. Elástam oda mögé az itt álló dalt.

A negyvennyolcadik oldal tetején az ujjnyi felületen.

Gavriel Vrigaera

Mint a saját testemhez, könyvtestekhez sincsen igazibb közöm.

Ásd csak a könyvet ide el.

Míg egészen vörösesbarnára rohad a papír a tujafácska alatt a nagy japánciprusokkal szálkás hegyoldalban,

együtt vagyunk megint. Hármasikrek. Te és én nővérkénk anyai testében.

Akár a legyező alakú hófolt a kialudt mellékkráterben: mellette az iker mélye kénes gőzt lehel.

Ásd el a könyvet, Gavriel.