A másik tér

 

Ó milyen tágas égi szobák!

Ide a levegő lépcsőin léphetünk be.

A felhők fölött paradicsomi függőkertek.

 

A lélek elszakad a testtől és lebeg,

Emlékezik, hogy létezik magassság

És lenti mélység.

 

Valóban elveszítettük a másik térbe vetett hitünket?

Eltűnt, odalett hát az Ég és a Pokol?

 

A földöntúli rétek helyett hol lehet Megváltás?

S hol talál szállásra a kárhozottak kara?

 

Sírjunk, panaszkodjunk a nagy veszteség miatt.

Szénnel csúfítsuk arcunkat, engedjük le a hajunkat.

 

Könyörögjünk, hogy a másik tér

Újra miénk lehessen.

 

 

A tudósokról

 

A természet szépsége gyanús.

Igen, a pompázatos virágok.

A tudomány gondoskodik róla, hogy ne legyen illúziónk.

Nem egészen tudni, ez miért fontos neki.

A gének harca, a sikert biztosító sajátosságok, nyereség, veszteség.

Milyen nyelven beszélnek, az Ég szerelmére, ezek a fehér-

Kötényes emberek? Darwinnak legalább

Lelkiismeretfurdalása volt, amikor

Közzétette elméletét, ami, ahogy maga mondta, ördögi.

De ők? Hiszen övék ez az elgondolás:

Elkülöníteni a patkányokat különböző kalitkákban,

Elkülöníteni az embereket, bizonyos fajtájúakat

Genetikus veszteségként leírni, vagy megmérgezni.

“Gőgjével a páva az Urat dicséri” – írta Blake.

Valaha szemünket az érdek nélküli szépség

Örvendeztette, a bőség maga.

És mit hagytak meg nekünk? Csupán a kapitalista

Vállalatok könyvelés-technikáját.

 

 

Átváltozások

 

“És a zöld tölgyből sárga méz szivárgott”

(Ovidius)

Mítoszok mézét szoptam,

Fejemre babért fontam

– Az emlékezés ellen.

 

Ártatlan vándoroltam,

Érzékeny lélek voltam,

Mindvégig jót is tettem.

 

De színed előtt, Uram,

Hiába próbálkoztam,

Hogy igazabbnak tűnjek,

 

Természetem sötétje,

Sértő és sértett énem

Szüntelen fáj és büntet.

 

Te rendeltél ilyennek,

Műved végző embernek,

S én boldogtalan vagyok.

 

Ez a képtelen élet

Ellentmondásos véget

Ér, hogyha meghalok.

GÖMÖRI GYÖRGY fordításai