Mahler letöltve

Szétmorzsolva

Mit Aufschwung, aber nicht eilen

Támad a test, de mégse fel,

távol a mennytől bukkan elő,

minek unszolni unásig: le-fel! –

kikel magától is az éltető velő.

Fáraszt a tömjén-tömény parancs,

tudja a test, lágy az ész, hamar benő,

kár a szóért: nem lila attól a vérnarancs,

talán ha majd átlátszik a szemfedő.

Addig is, idézzünk: állj költészet!

Ne fess fess szárnyakat a malacnak,

cicoma nélkül add a halotti beszédet.

Csendet? Nem. Szóljon a zene a vaknak,

hadd közelítsen a világtalan végzet,

s mi előtámad, darabokra szaggat.

Trauermarsch

Álljon meg a komor gyászmenet,

Velencében parfümtől szaglik a halál,

cédán riszálja kis csípejét a feltámadás,

s romlott csókjaival a mennybe temet.

A trombita csal, kopogása félrevezet,

betoppan a kóros korba a gyász,

tratatatam, tratatatam, roppan a máz,

omlik a vakolat, bomlik a mennyezet.

De álljon meg a kóbor gyászmenet,

lassan harsan az ég, kibomlik belőle:

az ígéret, halasztva az utolsó kenet.

Ha véget ér a darab, minden főre

konflis vár odakinn, a kocsis int,

indul a menet, hátra se nézve: Előre.