Valahogy mégis

szeretem ha a titkos törekvések

hálójában találva magam

korán de pihenten ébredek

lemondok ilyenkor a reggeli hírekről

hagyom hogy a rigók szórakoztassanak

rejtett értelmű szövegeikkel

nem akarok semmi különöset

csak igyekszem a kezdetleges álmok

a múlt bukolikus finomságaira emlékezve

illúziótlanul nézni a világba

elképzelem amint széttartó vonalak között

már a biztos középpont reményét is föladva bolyongok

s valahogy mégis sikerül

szóra bírnom az időt

Füstfelhőben

a megunhatatlan sziklás partvidék

misztikus geometriája

az örökös morajlásban

egymást dörzsölve

tökéletesedő kövek

néhány öngyilkosságra készülő fenyő

elágazások

nehezen járható ösvény

a szamaraival beszélgető pásztorral

már nem tudni milyen volt

a rózsásujjú hajnal

a távolban erdőtűz

füstfelhőben a nap formátlan mása