Bohócöröklét; Élévations nocturnes; Blumenbachi rejlönyök; Janus egy cseh kurtizánhoz; Szapphói rokokó portré; Kazinczy-féle antik; Csokonais anakreóni; Berzsenyi-ódaszakasz; Eléggé drámai jambusok

Kovács András Ferenc  vers, 2008, 51. évfolyam, 10. szám, 1044. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

 

Bohócöröklét

(Hódolat Fellininek)

 

A bús bohóc s a víg bohóc talán csak egy,

Ki tarka mennybe ránt, vagy bűnbe még alábbnyom,

S ha balja jobbra tér, a jobbja balra megy,

S az űr porában egy lyukas talp, béna lábnyom

 

Csámpázik céltalan, s úgy jár, akár a kegy –

Törött cipőkben és ormótlanul trahányon

Hol erre tér az Úr, hol esmeg arra megy,

Ha rója lég sarát… Imázó sok parányon

 

S kimázolt arcokon tipor, halad taposván,

De nem tud ő nagyot kacagni, sírni-ríni,

S nem örvend: “Ecce! Ó, ni Róma, s ím, Rimini!”

 

Csak hagyja majd, ha dúl s dühöng a zagyva posvány,

Hogy publikum vadult mocsokkal megdobáljon

Minden bohócot egy nevettető világon…

 

 

Élévations nocturnes

(Esti Kornél – Éji Menyhért)

 

Egyszarvú helyett – érvel Esti Kornél –

A franciák szívében egy “licorne” él…

Feslő lelkektől – érvel Éji Menyhért –

Szűz szajha szed be létszegélyi mennybért.

 

A visszajáró, égi, vándor árnyak

Cikáznak így, mint köd falán cikornya,

Ha szárnyak közt kivillan száz kopár nyak

Az angyalok karából, s lágy tivornya

Zsong lent, amíg fönt omnibuszra várnak –

S vak űr felé tör álmok játszi tornya.

Száll Esti Menyhért, rebben Éji Kornél –

Régebben minden tengermélyi kornál…

 

S a légi kóbor mégsem Éji Menyhért –

Csak vágyat áldoz könnyedén, de nem vért,

Csak szót csapol, de mégsem Esti Kornél –

Csapong a fényben, mint a rest ökörnyál.

 

 

Blumenbachi rejlönyök

Földismei formatanász darabocskák,
különös tekintettel Mihálka Antal 1862-es geológiai tankönyvére

 

Ambroziánus strófa

(Baróti Szabó Dávidtól)

Jövel Redős Nagy Hajdanócz

Te ránczos köldöny ősikék

Talányos hálony lánczburány

Te sziklavérrög tülleszirt

 

Janus egy cseh kurtizánhoz

(Fordította Virág Benedek)

Csehországi csodány te általányos

Pépics lápnyi köcsögke göcslapoczka

Görcsöny nedvesület csipás berinde

Csőrdíszes lobogány kacsos szemerke

Légkő görgyületes kövecs lupácska

 

Szapphói rokokó portré

(Édes Gergelytől való)

Nézd a Valdi Gyöngyike szürke gyöngér

Marsi szörbencset talajos turánnyal

Nyel sugáros köldönye hatszögű mécs

Mandolaképű

 

Kazinczy-féle antik

(Egy kassai úrhölgyhöz)

Zöldle kovag hű tülle vaséleg csengle szemegle

Szű jegeczes köröczös csészike röpke dugány

Forgonczféle homár legyező dörgész te kögöcske

Knigti ötizke bököcz törgyületes reszelény

 

Csokonais anakreóni

(A csurgói bordalokból)

Borostacsök bagócsa

Emlőcse kigyla berzle

Bükös bölök borágkő

Szakócza türk szömörcze

Kerekdedes iszapka

Villámpalán böhönyke

Pürücske berki bürke

Közönséges kis iglény

Te kétkaréllyú bölle

Lapos fodorcza Lilla

 

Berzsenyi-ódaszakasz

(Lejegyezte Kölcsey Pesten)

Szörcsös puhányok s pörge burányok itt

Mohácsi bőrháncs római partgöröngy

Szivagkőzetre tempe nem nő

Ferde falány tövises gerencs se

 

Eléggé drámai jambusok

(Shakespeare, németből, Katona által)

Ah wittenbergi hétrét hergelőczök

Hogy venni vagy nem venni mintakőzet

Homburgi sóprém vagy svéd süllyepörs

Nem lengő lenni mint Krawitz kaviccsa

Oszlói földhám lett meszeske lenni

Vagy Schwartzot áldón Kwartzot nemleni

Oly czél minőt óhajthat a kegyes

De visszadöbbent dán ménkűdödöllét

S norvégi véglényt ágaz itt a kérdés

Ha kecsketőzeg sréges tűrike

Szorgoncz pöröske nyűmész nyirkai

Avagy kőszáli henger bálnahebrencs

S fegyverzett fejbökényre csetneki

Káposztakő zúg tűzpép dermeteg sáp

Parázsokádék dölyfe korhadékrönk

Minden nyomoncz repedtes égrögény

S ez itt a bökkent blumenbachi rejlöny

Mit ér ha tört a bordacsos zugoncz

Csillámos űrnyál mélyrekedt nyögöncze

Mit sok tufás szivacskás kérgi féreg

Soros körvöny vagy fondoros gubacska

Karmos varégpor pikkelyes homokpást

Élesbordájú fúrhabany ha magmáz

Csontos terény kél zordult medriből

S merányi göcsváz súrlott bélhomok

De dél-izlandi fejzsírt hőkakukkot

Se röglehét se breszti töttnevét

Nem lelnek itt a kotlós honkolonczok

Csak rúnagipszet nyelvencz potrohoskát

Találnak földúlt desznójersi pátok

Reczés sereglők tömpe serlegőczök

S fölöttük ős sisakló rétegéjben

Röcsögve sír a hosszúröptű tompócz