Londoni fohász

 

A mindennapi pirított kenyerünket

és heves pirongatásunkat, add meg, ó Uram!

Az ólmosszürke londoni ég alatt

ne hagyd elhatalmasodni

álmosságunkat! Elég időnk lesz

majd az urnában pihenni

Golders Greenben vagy a Farkasréten

(kinek-kinek kívánsága szerint).

És az sem baj, ha a hazai hírektől

felindulunk, nemzetesdit játszó

felnőtt férfiak és nők hülyeségén,

ahogy dohos jelszavakat szajkózva

vonulgatnak, és ébresztőt képzelve

takarodót fújnak. Eb ura fakó,

vérünket igen, de zabot – azt nem adunk!

Akkor már jobb a vajazott pirítós

és a nap, ami errefelé néha mégis kisüt.

2007 szeptemberében

 

 

 

Selyemfa

 

rózsaszínű virága,

rózsaszínű és fehér –

itt a hompsi kertben él.

Mint egy japán metszeten,

a selyemfa oly nemes,

túltesz más növényeken,

jázmin- s oleanderen.

Pomagránát lánggal ég;

a mimóza sárga még.

De a legszebb mégis ez,

mit selyemfának nevez

kerti könyvünk – mert mára

kinyílott a, kinyílott a

selyemfácska selymes-finom,

illatozó virága.

Homps-London, 2007

 

 

Egy önrobbantó gondolataiból

 

Bár tele van az övem dinamittal,

nyugodtan indulok a dzsámi kapujába.

Tele az utca is emberrel, árusokkal,

péntek van – minden hívő ma imádkozni jön.

Még pár perc csak, s ha Allah is úgy akarja,

a paradicsomban találom magam,

vagy a pokolban. A különbség elég nagy;

meg is borzongok kicsit a gondolattól.

Mert hitetleneket ölni érdemes,

de eretnek siát? iszlámhitű az is…

Mindegy: elszántam magam az ön-

feláldozásra. Most megállít az őrség,

s ha nem felelek, belém lő. Hát legyen.

……………………………………………

(Külön repül a fej, külön a törzs,

s a véres végtagok. És sírtalan marad.

És névtelen. Csak egy a sok közül).

2005

 

 

Kommentár Koestlerhez

 

Mikor a hatalom falánk kígyója

saját farkába harap,

nem az áldozat az igazi hős, hanem

aki hiteles tanúnak megmarad.