Így

ahol szívesen laknánk

ahol megtehetnénk

hogy átadjuk magunk a tétlen szemlélődésnek

mert bővében volnánk az időnek

arra a tájra még nem találtunk rá

így mesék vagy altatók helyett

az ősz finom ízeivel kényeztetjük egymást

Jelre jel

jól felidézhetően

a bőr napsütötte illata

a nyitva hagyott ajtó

s a cetlin a kibetűzhetetlen

utolsó mondat

a reggel szaharájában

mégiscsak jelre jel

mint eldobott kövek

a hullámverésben

későn vagy korán

tegnap vagy holnap nélkül

nézünk majd ki a képből

rejtélyes képlet

de ki nem akarna közülünk

földlakó maradni?