Napi ajánlat

 

Megkövült tengeri csiga (Ammonit Pherisphinctes)

hatalmas háza, a madagaszkári Tukar szigetéről,

száztíz millió éve aludt el végleg az iszapban;

 

két hal testének százmillió éves lenyomata

Santana Formalion mellől (Cearo állam, Brazília),

úszójuk még egyet rándult az iszonyú prés alatt;

 

metszőfog valami szörnyeteg (Mosasaurus Beaugei)

pofájából, kora hetvenmillió év, Qued-Zem

kőbányájában találta egy marokkói munkás;

 

fatörzs mélylila szelvénye, ez is Madagaszkárról,

száznyolcvanmillió éve még ősharkály vájta és

liánok vámpír csápja, és kérgében ősszú percegett;

 

és mindez szombat este, egy hangulatfényekkel

megvilágított kirakatban, Feldkirch osztrák városka

szívében, a liechtensteini határtól tíz kilométerre;

 

és pontosan megszabott áruk is van, a sárkányfog

tizennyolc pénz, a fatörzs szelvénye ötszázhúsz,

a halak lenyomata olcsóbb, ha mindkettőt viszem;

 

és most itt lebegnek, fénytengerük üvegfala mögül

nézik a kinti tengert, és száztízmillió év múlva

én melyik földrészen, milyen kirakatban lebegek majd –

 

 

 

Nyomor

 

“Biztos benne, hogy meg fogják nyomorítani…”

(Adam Zagajewski)

Meg fogjuk nyomorítani, igen,

derékba törjük és kikötözzük,

minden porcikájára ötszázat

suhintunk, ezerszer ismételve

fennhangon ugyanazt, mi egyszerre

ítél el minket és őt, egyszerre

vádpont és felmentő bizonyíték,

meg fogjuk nyomorítani, biztos

lehet benne, egyetlen tagja sem

maradhat ép, egyetlen szava sem

örökre szent, egyetlen vessző sem

élhet túl, felzabáljuk s kiköpjük

tüskére, kőre, nincs mit ragozni,

nincs mit hangsúlyozni, biztos lehet

benne, meg fogjuk nyomorítani

a nyelvet.

 

 

 

Város

 

Idegen város, idegen alkony,

kivirágzik a fakó sétatér.

A szállodában nincs üres szoba.

El sem kezdődött, máris véget ér.

 

Másoknak milyen egyszerű minden,

milyen könnyedén jönnek a szavak!

Elnyel az éjjeli busz. S lábnyomom

befonja a sötét mint iszalag.