A mítosz-gépezet beindul; A mondat eltérítése

Balázs Imre József  vers, 2006, 49. évfolyam, 11. szám, 1129. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

A mítosz-gépezet beindul

 

Elszigetelődik a zajtól, a zajban,

s beindul a mítosz-gépezet,

megnyílik a padló.

Üvegfalak, szakadékok veszik körül,

nem juthat be senki már,

akit nem enged a mítosz.

Üvegfalra tapadó, tátogó arcok,

távoli integetők, menjetek máshová.

Nekünk, belülmaradóknak

más a dolgunk:

a füstmítosz óvatosan épül,

benne gyors és rejtőzködő

totemállatok bolyongnak.

 

 

A mondat eltérítése

 

A mondateltérítő

mosolygó terrorista.

A mondateltérítő

veszélyes partizán.

Egy foglyul ejtett szóban

a jelentés felizzik,

egy foglyul ejtett szónak

fény gyúl az ablakán.

 

A mondateltérítő

a képeket begyűjti,

a mondateltérítés

magánhasználatú.

A rács mögötti ajtó

csak néha-néha nyílik,

a rács mögötti ajtó

már mondatillatú.

 

A mondateltérítő

a folyók ismerője,

a mondateltérítő

titokban medret ás.

A gátak felszakadnak,

az esők elerednek –

A gátak felszakadnak,

jöhet az áradás.

 

A mondateltérítő

szemében gyűl a szikra,

a mondateltérítő

nem váltságdíjra hajt.

Egy félretett pipában

a mondat még felizzik.

Egy félretett pipában

a mondat ott maradt.