Az a folyó a halál 

Beney Zsuzsa emlékére

Hogy susog, hogy sugdos, sóhajt és nyög a földbe temetett!

Hogy integet, tanít és küld, hogy üzen villámmal, széllel!

Hányféle üzenet a sohasem használt csatornákon!

Húsz nappal a halála után belép egy fiatal nő,

leül, egy órán keresztül hallgat, nem szól hozzá senki,

végül beszélni kezd, és elmondja Zsuzsa egyik álmát

egy hídról és egy folyóról és a mederben rejtőző

ezüstszín árnyakról, és közli a közös álomfejtést,

hogy az árnyak a halottak és az a folyó a halál –

Belép egy másik nő, és elsírja magát, és könnyek közt

mondja, hogy halála előtt egy héttel Zsuzsa Florenszkij

könyvét olvasta az ikonokról és a Megváltóról –

És belép egy fiatal nő, fél órán keresztül hallgat,

végül előkeres egy noteszt, és mondatokat olvas

Zsuzsa legutolsó egyetemi előadásából,

szétfoszlott szavakat, melyeket egyedül ő jegyzett fel:

A mai kor költője, ha erkölcsös, nem vonulhat ki,

hiszen osztoznia kell az emberek szenvedésében,

és a költészet a megtisztulás esélyét jelenti.

Hát ennyi. De ezt végiggondolni egy élet is kevés.

Hogy susog, hogy sugdos, tanít és küld a földbe temetett – –