Bezár a beach, Uram, azt mondom, ácsi!

E szottyadt nyárvég egyre sajnosabb.

Gurulnak szerte éveink pogácsi,

a tepertősek és a sajtosak.

Mitől lesz itten, kérem, egyre őszebb?

Csoffadt levélből mit van egyre több,

mik lankadt kiflihéjlag kergetőznek?

Jaj, ötven év! A szív azt mondja: döbb.

Jaj, meddig ér a lélek péklapátja?

Hány bárgyú morzsa, hány ravaszka massza

bír lenni lopva versűvé dagasztva?

Egy őszi tárgyú versben mennyi weörheny,

s hány koszlott kérem, elszabott nalátja!

Minek még, Mester, ötven évig örvendj.