Cirkusz és katlanmesék

Gyerekekkel az Ördögkatlanon

Szolláth Dávid

Szolláth Dávid beszámolója a fesztivál gyerekprogramjairól.

Szolláth Dávid írásai a Jelenkor folyóiratban>

A színen három alak látható. Onchao (egyszarvú), Bambi (közismert őzsuta) és barátjuk, a körbe-körbe futkározó Tirannoszaurusz. Elégedetten legelésznek Árkádia lankás mezőin. Magasan a fejük fölött Superman és felesége köröznek a felhőket bodorítva, ők őrzik a békét ezen a tájon. Supermannél kamera is van a nagyobb biztonság és a jobb megfigyelés érdekében. De jaj! Sötét fellegek gyülekeznek, az este viharral érkezik. A kis csapat fél, mert a gyönyörű vidék éjszakánként a rettenetes Demóna birodalma. Superman betakarja köpenyével az őzt, az egyszarvút, vigasztalja az apró dinoszauruszt, ő majd őrködik, alhatnak nyugodtan. Ám Superman feje is lehanyatlik (varázslat? átok?), Demóna pedig csak ezt várta, rajtaüt a szortyogó-hortyogó társaságon. A fokozhatatlan feszültség csúcspontján azonban megfordulnak az erőviszonyok, mert Bambi – aki hírével ellentétben bátor – egységfrontot szervez a csapatból és utcai tüntetők módján skandálják, hogy „Nem félünk! Nem félünk!” A happy end váratlan fordulattal lepi meg a nézőket. Demóna ugyanis örül a lázadásnak és megkönnyebbülten bevallja, unja már a gonoszságot, fárasztó mesterség az éjszaka rémkirálynőjének lenni. Bambiék boldogan maguk közé fogadják a megtért démont, a közönség állva tapsol.

A sikernek hamar híre ment, és a másnapi, harmadnapi előadás egyre több érdeklődőt vonzott. Az egyikben a szobrász faragta alakok kelnek életre, a lovag, a csacsi, az artistanő és a tűz, a másikban egy jóságos ent főz gyógylekvárt a varázslatos szilvafa gyümölcséből. Meggyógyul tőle Pocahontas gepárdjának beteg lába, Terence Hill kocsmai bunyóktól sajgó ökle és Messi, akit Ronaldo rúgott fel álnokul stb-stb.

Nem az Örkény Színház vagy a Pintér Béla Társulat előadásaiból adtam ízelítőt, hanem az Ördögkatlan egyik félreeső színhelyén, a kisharsányi Szirényi-kertben, gyerekek által írt és előadott Mesekotyvasztó-darabokról. A Mesekotyvasztó programsorozatot a hajdani Bárka Színházban játszó Varga Anikó, a Trainingspot társulathoz tartozó Boros Ádám, Jobbágy Katalin, Manyasz Erika és a Stúdió K Színház tagja, Lovas Dániel működtette. Színészek, zenészek, bábosok, színházi nevelésben jártas szakemberek. A szokásos színházi próbafolyamatot két és fél órába sűrítették, a gyerekeket végigvezetve a meseolvasás, történetírás, szerepválasztás, próba, jelmezkészítés, főpróba, bemutató állomásain. Az efféle foglalkozásokhoz képest új elem, hogy nem előre adott történetet adtak elő, a felolvasott mese csak inspirációs forrás volt. Az újítás bevált, a gyerekek attól érezték igazán sajátjuknak a produkciót, hogy ők választottak szerepet maguknak és ők találták ki a történetet is, a felnőttek csak terelgették őket a megvalósítás felé. (Pécsi szülőknek tipp: a Szamárfül fesztiválon, augusztus 23-án is lesz Mesekotyvasztó.)

A mesekotyvasztás annyira megbabonázta gyerekeimet, hogy szinte képtelenség volt elrángatni őket más nekik szánt programra. Pórul is jártunk, amikor Emma végre ráállt, hogy elmenjünk a Tóth Krisztina-féle Londoni mackók előadására, és a KRESZ-t tízszer megsértve, de azért néhány stoppost felvéve átszáguldottunk Palkonyára. Az előadás nem lett volna rossz, a két színművészetis hallgató (Kókai Tünde és Jéger Zsombor) megtette, ami elvárható egy interaktív bohóckodástól, de az egész nem volt negyedóra, és a lányom csalódottan megjegyezte, hogy ebben aztán nem voltak se mackók, se londonok. A kézmosás fontosságáról szóló, iskolásoknak szánt darab (Nézőművészeti Kft.) humorának viszont korosztálytól függetlenül nem lehetett ellenállni. Talán szkeptikusak vagyunk, ha színház ismeretterjesztésre vállalkozik, de most kiderült, profin és szórakoztatóan is meg lehet oldani a feladatot. A Katona László játszotta ÁNTSZ-ellenőr közegészségügyi megszállottsága, poénkodásai felett csak úgy lehetett napirendre térni, ha mi is vele nevettünk, Molnár Gusztávnál pedig feltehetőleg senki megrázóbban nem játszotta még el egy bacilus halálát a magyar színjátszás történetében.

A félreeső Szirényi-kert szerencsés helyszíne volt az idei Katlannak, mert itt láttuk a Platzak-cirkuszt is.

Az előjáték egy hervadt, temetői Gelsomina magánszáma. „Pop-cooorn! Pop-cooorn! Szaaaszotfen fórint!” – kiáltozza egyszerre hideglelős és vicces fejhangon ez a fura gyufaárus lány, aki halála előtt még szép is lehetett. A nyakába akasztott tálcáról gyanús színű popcornos zacskók mellett Hans Bellmer stílusában feldarabolt babatestrészeket árul, valamint „okszidzsen”-t. Aki nem akar vásárolni, azt fegyvernek látszó tűzőgéppel fenyegeti, zombiszerűen kedélytelen arckifejezése nem hagy kétséget afelől, hogy engem is habozás nélkül kilyukaszt, ha ellenállok. Ő a halál és a leányka egy személyben, hogyan is lehetne neki nemet mondani? Megadóan fülemre gumizom az oxigénmaszkot. Jól gondoltam, hogy az „okszidzsen” csak fedőneve lehet valami erősebb szernek, mert a maszkból kígyózó gumicső túlsó végét szájába véve kriptaszagú párákat lehel tüdőmbe. Nekem innentől már jó, gyerekeim, feleségem, körben ülő barátaim gyorsan távolodnak, behúz valami vertigo, kezdődik az előadás. Dobpergés, bumsztara, Ladies and gentlemen, médám émöszjő, – és mivel hollandok – dames en heren: íme, a világklasszis! Porondon a Platzak-cirkusz! Szaltók, buzogányok, lángoló cintányér és nagybőgő. A hórihorgas bőgős túlméretezett pontyfejével úgy néz ki, mint a komornyik az Addams familyből. Beppó, az álmodozó tekintetű díszletmunkás akrobata próbál lenni, és kiderül, hogy minden számban jobb, mint a többiek, mert még bohóc-ügyetlenkedéssel is megfejeli a produkciót. A nőkön lyukas necc harisnya, porcukor-maszk izzadságcsíkokkal. Értelmezhetetlen testhelyzetekben gomolyognak, nyilván nincs bennük csont, vagy ha van, már puha a sok okszidzsentől. Hogyan lehet, hogy az imént még halott Gelsomina a legvirulensebb? Whiskeys üvegek száján lépked, harminckilós kislányteste hídba hajlik, nyolcvankilós artista áll hasára. A három nő különösen veszélyes, dobálják, emelgetik, pofozzák a férfiakat. Az egyik lestrapált vamp egy öreg komódban lakik, parazsat eszik evőpálcikával, meg egy spanyol akrobatát, füstöl az orrlika. Párducpettyes „nőállatként”, szájuk szélét nyalogatva, lustán kerülgetik a kasztrációs pániktól berezelt porondmestert. Kijönnek a közönséghez, morogva kibelezik a nők retiküljét és bevonszolnak egy húszéves szőke Herkulest a közben felkoncolt idomár helyére.

Nem lehet lajstromozni a sziporkázó gazdagságot, amit ez az újcirkuszos, összművészeti produkció egy órában elénk tárt. A három gyerek hatfelé néz, megáll a szájukban a bizarr színű popcorn. A kisharsányi játszótér mászókáin esténként ettől kezdve lélegzetelállító légtornász-produkciókat mutatnak be, a másnapi Mesekotyvasztón pedig Emma természetesen artistanőt játszik.     

 

 

A Platzak-cirkusz artistanőjét ábrázoló fényképet Mihály László készítette, a többi a szerző fotója.

2015-08-12 18:00:00

PROGRAMOK

  • Szerb Antalról: kötetbemutató beszélgetés
    Havasréti József / Pálfy Eszter / Kisantal Tamás
    2019. június 14., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)

  • Keresztesi József: Inverz Ophelia (könyvbemutató)
    2019. június 15., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)
    Beszélgetőtárs: Görföl Balázs