A frissen debütáló Kairosz beszélgetéssorozat diszkussziós lehetőségeket hoz létre az aktuális társadalomkritikai témákról. Az első alkalomra október 22-én került sor a Nappaliban az Extrodӕsia – Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz című kötet bemutatójával. A filozófiai fogalmak szócikkeit és szépirodalmi alkotásokat elegyesen tartalmazó enciklopédia a 2017-ben alapított, az emberközpontú világképen túlmutató, az ökoszisztémát hálózatként, nem pedig hierarchikus rendszerként elképzelő elméletekkel foglalkozó Xtro realm csoport munkájából jött létre. A kötetet a szerkesztők – egyben a csoport oszlopos tagjai –, Süveges Rita, Zilahi Anna és Horváth Gideon mutatták be Fenyő Dániel moderálása mellett.

Ennek megfelelően az esemény során a kötet témájául szolgáló poszt-antropocentrikus elméletekről folyt a felolvasásokkal tarkított beszélgetés. Majd az est második felében a közönség tette fel a kérdéseit. A beszélgetés során az is elhangzott, hogy a kötet célközönsége igen szűk – ezért is jelent meg csupán ötszáz példányban –, amit a közönség is jól tükrözött, a jelen lévő nagyjából harminc fő túlnyomórészt a Kerényi Károly Szakkollégium tagjaiból állt.

A beszélgetés első kérdése arra vonatkozott, hogyan ismerkedtek meg a szerkesztők ezekkel az elméletekkel, és mi fogta meg bennük őket. Zilahi Anna a bécsi Iparművészeti Egyetem egy kurzusán feladott szöveggyűjtemény kapcsán ismerkedett meg a nem antropocentrikus elméletekkel, s mindenekelőtt a nem hierarchizált világképet tartotta szimpatikusnak. Horváth Gideonnal a közös beszélgetések során mélyedtek el jobban a témában, az Xtro realm ötlete is így született. A csoport először olvasókört szervezett a budapesti Fiatal Képzőművészek Stúdiójában, amit egy kiállítás követett a stúdió galériájában. Süveges Rita a Képzőművészeti Egyetemen antropocén tájkutatással foglalkozott, kiállítóként és az olvasókör résztvevőjeként lett tagja a csoportnak, később terepgyakorlatokat is szervezett, például a gánti bauxitbányába és a kékesi erdőrezervátumba.

A következőkben a résztvevők röviden részletezték a csoport tevékenységeit, meséltek az olvasókörökről, a kiállításokról és a terepgyakorlatokról, ami által a kötet előzményei is körvonalazódtak. A kötet diskurzust kíván kezdeményezni, anélkül hogy ennek az irányát kijelölné. Mivel a csoport tagjai főként képzőművészek, az eszközöket a képzőművészeti gyakorlatból merítették. A cél az volt, hogy a személet kialakításában segítő fogalmak elérhetők legyenek magyarul is. Az összegyűjtött fogalmak alapján, az elméletek mentén szépírók – Deres Kornélia, Kele Fodor Ákos, Nemes Z. Márió, Sirokai Mátyás, Tóth Kinga – segítségével állt össze a mű. A kötet kétnyelvű, magyar és angol – mivel a filozófiai szócikkek java eredetileg angol, jó ötletnek találták azokat eredetiben is közölni, s melléjük a magyarul született szövegeket angolra fordítani. A kötet a szerkesztők szerint kaotikusan indult útnak. A hagyományos könyvformát a kezdetektől elvetették. Eleinte szótárszerűen, online szerették volna megjelentetni, de Nemes Z. Márió javaslatára változtattak a formán. A József Attila Kör hibrid kiadványokat publikáló Melting Books sorozatában tervezték kiadni a művet, de ez a szervezet megszűnése miatt nem valósulhatott meg. A kiadói szerepet a Typotex vállalta, így láthatott napvilágot a szépirodalmi, tudományos és képzőművészeti igényű kiadvány.

Az enciklopédia megnevezést Losoncz Márk javaslatára a késői stádiumban választották a fogalom tudatos kiforgatásaként. A kötet nem tekinthető a tudás teljes és végleges, „poros” enciklopédiájának, tovább bővíthető, átalakítható. A szerzők és művek kiválasztása részben organikusan alakult, részben a szerkesztők tudatos munkájának eredménye. A kötet a kétnyelvűséggel a meghonosítás folyamatát, az átalakulást mutatja be, valamint nyit a nemzetközi tér felé, lokális tudást ad át. A szerkesztők úgy látják, a kezdeti tájékozatlanság – ami okot adott az Extrodӕsia létrehozására – sokat változott az elmúlt időszakban, egyre több folyóirat foglalkozik a témával, elsősorban a klímaválság kapcsán, egyre több hasonló fókuszú művészeti alkotás születik.

A beszélgetés és a felolvasások után a közönség kérdései következtek, amelyek az esemény mintegy felét tették ki. Az első kérdés a címre vonatkozott: a válaszból kiderült, hogy ez a neologizmus a geodéziából és a csoport nevéből áll, a külső világ felmérését jelenti. A szerkesztők maguk között extrodétáknak nevezik magukat olykor, jegyezte meg Horváth Gideon némi öniróniával. Ezután a célközönségről esett szó: az ötszázas példányszám igen kicsi közönséget jelent. Az intermediális jelleg lehatárolja némiképp a lehetséges célközönséget, de a tapasztalatok alapján nem csak képzőművészek érdeklődnek a kötet iránt. „Nem áltattuk magunkat azzal, hogy széles körben fog tudni terjedni, de mindig meglepő területekről érkeznek érdeklődők” – mondta Horváth Gideon.

A következőkben az elméleti háttérről alakult ki beszélgetés. Szó volt – többek közt – az antropocén fogalmáról, ennek kapcsán a kapitalocénről és a különböző „cén”-ekről, az emberközpontúság meghaladhatóságáról, valamint az emberközpontú és a nem hierarchikus világképekről. Ezek mentén kisebb vita alakult ki arról, vajon feltétlenül szükséges-e lemondani az ember központi helyzetéről a válságok megoldásának érdekében. Zilahi Anna szerint a kulcs az, hogyan képzeljük el az ember és a környezete viszonyát, az embert a rendszer központjaként látjuk vagy a részeként. Az emberközpontúság meghaladásán nem a gondolkodás gyökeres átalakítását érti, az emberi kondíciókon átlépve, hanem szemléletbeli elmozdulást. Nem egy nagy élő egészként kell elképzelni a világot, hanem az embert kell a hierarchia csúcsáról elmozdítva a rendszer részévé tenni. A hierarchikus világképet semmivel nem indokolható illúziónak tartja, amit a klímaválság is bizonyít. Süveges Rita szerint a hierarchikus szemlélet nem univerzális, nem minden társadalomra jellemző. Arra a közönség soraiból érkező ellenvetésre, hogy a történelem során az emberközpontú világkép nem okozott környezeti katasztrófát, példának Mezopotámiát említette: a birodalom területét mezőgazdaságilag túlhasználták. Szerinte valójában a léptékek változtak meg, „ha a középkoriak hatmilliárdan lettek volna, akkor ők is kivágták volna az összes fát”. Úgy fogalmazott, „nem a természet antropologizálását hajtjuk végre a kötetben, hanem inkább az ember dehumanizálását”. Horváth Gideon szerint sem kell teljesen újraértelmezni mindent, olyan alapvető, kis léptékű dolgokban látja lehetségesnek a változást, mint például az ember és természet különbségtételének feloldása. A kötet látszólagos eklektikussága is, jegyezték meg a szerkesztők az egyik kérdéssel kapcsolatban, a hálózatszerű, nem hierarchikus megközelítést szimbolizálja. Süveges Rita, a kötet vizuális arculatának kialakítója egy ponton viccelődve, de egyszersmind a mű nyitottságát, vitakészségét is demonstrálva azt is megjegyezte: „A tördelésnél azért hagytunk ilyen sok fehér területet, mert nyugodtan lehet bele jegyzetelni”. Nem szigorú értelemben vett enciklopédia tehát az Extrodӕsia, rá lehet kérdezni, bele lehet kötni, a cél, hogy kialakuljon a diskurzus.

S a diskurzus kialakult. A formális esemény után a közönség és a szerkesztők folytatták az est kérdéseinek megvitatását.

(Fotók: Szobonyai Mihály)