A látogató képes kétféle megszólalásmódot nagyon hatásosan ötvözni: a puszta bemutatás szikár dolognyelvét és egy költőien gazdag, felfokozott retorikát. Az egyik szenvtelenül rámutat az emberi nyomor és kiszolgáltatottság működésére, a másik hosszú, gondosan megformált mellérendelésekben írja körül ennek távlatait vagy a távlatok hiányát. A szöveg bámulatos arányérzékkel dolgozza egybe ezt a két megszólalásmódot: a mondatok dinamikája és erős hatásmechanizmusa ebben gyökerezik – csakúgy, mint a könyv egyszerre szociológiai és regényes jellege. A nagy ívű (bár éppen annyira kétségbeejtő) víziók és a szigorú leírás együttese nemcsak nagyon hatásos dramaturgiát eredményez, hanem a megismerés két alapvető módját kapcsolja össze, és ezáltal a mai napig érvényesen tud szólni a társadalmi nyilvánosságból kiszorult életekről. Nehezen tudnék más szöveget mondani az elmúlt ötven évből, amelyik ezt a poétikát, a szigorúan rámutató és a költőien gazdag együttesét ilyen hatékonyan működtetné.

(Fotó: jegy.hu)