Batyum üres –

hamubasült

pogácsám helye

is kihûlt.

Lássuk csak:

ajándék helyett

ellopom a várost neked.

A Szerecsenpatikából

kapsz szerecsendiót,

szerelemgyökeret,

fogadravalót.

Havihegy marék

májusi havát,

illatos hunyort,

hunyorgó ibolyát,

a Báránytetõrõl

felhõbégetést,

Balokány-tavi

békabrekegést.

Puturluk-utca

gödreit-árkát,

tenyér-tányérból

mecseki málnát.

Négytornyú dómot,

kerek kupolát, –

dzsámiról arany

félholdat lopok,

az lesz a sarló,

minden csillagot

begyûjtök vele,

hadd legyen az éj

tintafekete;

a Feketevizet

üvegbe csordítom,

tintának használd,

fehér papíron.

Czinderi utca

száz örömlánya

volt-ülepét

mind neked riszálja,

a Zárdatemplom

szüzei jõnek,

szúrós szövetben

lilára fõnek.

Ha elfáradtál,

apostol-fõdet

elveszejteni

cirfandlit bontok,

ezt termette

a hazai tõke,

nem vagy borbíró,

be is rúgsz tõle,

s függõágyad

lesz a sötét,

harangbongás-hálózta

ég.

Álmod is majd eljövendõ,

andalít a

zölden zengõ

agancserdõs

hegy: a Zengõ.