Másfélezer éve pihentek itt

Pihentek? szokvány eufémia

nem pihentek: feküdtek (vagy hevertek)

de ezt is úgy tették csak mint a tárgyak

Kiiktatandó hát a szóból

minden ami emberi kapcsolású

Feküdtek – fektették õket: fejük

keletre a lábuk nyugatra:

valami rend szerint amikor össze-

ömlött a két folyam s vize

nem volt még tiszta: ennek a

zavaros víznek zavaros

rendje szerint feküdtek sorba ott

nagy római téglákból összerótt

nyeregtetõs kis házikófélékben

feküdtek és feküsznek eddig

zavartalan békében: most elõször

a napra tárva

                        Körben új lakó-

és hivatali házak – ez utóbbiak

egyikébõl egy könyvtár üveges

folyosójáról nézek le a szûk

ásatási területre alig

néhány méterre tõlem most takartak

ki egy nõ-csontvázat hanyatt

és védtelen két karja ékbe fut

a bordák könnyû ívei fölött

a balkaron három a jobbon egy

karpereccel minthogyha a figyelmet

akarnák elterelni a rideg-lett

ágyékról mellekrõl: a hajdani

áldott fészkekrõl mik leleplezetten

mutatják a mögöttest ami bár

lényegnek látszik semmiképpen sem az

mert az volt a lényeg mi már sehol

a lényeg – szép közhely – csak a mulandó

az ember mértékû egy-élet-ívû –

Ó rugós ágyék öl szép has szelíd

két engedelmes mell! – a csontokat

föl kéne túrni összeborogatni

hogy zavarodjon meg a képzelet

hisz oly nehéz a szív ha levegõbõl

kell végképp pusztultat formálnia…