Ne is spekulálj

Látogatás a kórházban 1.

Ágoston Zoltán

– Neked nem szabad pálinkát inni többet! – A négyágyas kórterem lakói és látogatóik igyekeznek úgy tenni, mintha semmit sem hallottak volna. – Ágoston Zoltán tárcája.

Ágoston Zoltán írásai a Jelenkor folyóiratban>

A fekvő bácsi azt magyarázza, hogy zárják le a cefrét, mindenképpen tegyék rá a fedelet.

–  Ne törődjél te ezzel. Te már nem ihatsz pálinkát! – suttogja neki diszkréten a felesége. De az öreg majdnem teljesen süket, csak a bal fülére hall egy kicsit. Válasz híján az asszony már emelt hangon, tagolva mondja: – Neked nem szabad pálinkát inni többet! – A négyágyas kórterem lakói és látogatóik igyekeznek úgy tenni, mintha semmit sem hallottak volna.

–  Jó' van, na! – válaszolja az, de csak úgy, hogy nem fog ő vitatkozni ilyen nyilvánvaló marhaságról. – Hozzál szalonnát legközelebb.

– Azt se szabad.

De az öreget nem könnyű kizökkenteni a saját barázdájából.

– Azért egy rendes erős paprikát hozhattál volna. Meg paradicsomot. Itt semmi sincs.

– Nem lehet, értsd már meg! Diétáznod kell, csak azt kaphatod, amit itt adnak! – kiabálja a nő a bácsi bal fülére hajolva, aki hanyatt fekve legyint. Már meg sem szólal, reménytelenek ezek. Hatalmasakat fújtat, a szíve katasztrofális állapotban van, ahogy a kezelő orvosa mondta, alig jut oxigén a vérébe. Amikor a reggeli vizitnél megkérdi az orvos, van-e valami kívánsága, azt válaszolja, egy fiatal masszőr nőre lenne szüksége. Hanyatt fekszik, erősen rövidlátó, szemüveg nélkül nemigen lát semmit, arckifejezése bizonytalan.

– Azzal sajnos nem szolgálhatunk – mondja az orvos komolyságát megőrizve, miközben az ágyszomszéd felröhög, a vizit sleppje illedelmesen nevetgél. Az öreg mutatja, hogy naponta háromszor ott a combja környékén kellene a masszírozás. – Más valami? – Esetleg egy fröccsöt. – Rossz helyre került, W. bácsi! – most már az orvos is megenged egy mosolyt. A páciens közli: ezeken kívül másra nem tart igényt.

            Másnap középkorú nő jön az öreghez, miközben a felesége is ott van már. Műanyag dobozban hozott egy kis ennivalót, karfiol szalonnával és sajttal kisütve. Hát csak karfiol szinte, azt a szívbeteg is ehet. Rövid vita után a két asszony abban marad, megkérdik róla az ápolónőket. – Megeheti – jön a középkorú diadalittasan, és megáll az ágy lábánál. – Nem lesz meccs? – kérdi tőle váratlanul a bácsi. Előszörre a nő nem érti. Aztán meghúzza a vállát, mit tudja ő. – Ja, nincs újságod – értelmezi a választ a bácsi. – Tegnap volt meccs – harsogja a fülébe a felesége. „A meccs” nyilván a PMFC-t jelenti, az aznap esti madridi szuperrangadó a Real és az Atletico közt nincs a horizonton.

– Ezt most megengedte a nővér, de egyébként nem ehetsz ilyet.

– Ezt már elmondtad kétszer, kisfiam!

A néni elkezdi masszírozni a férje lábát. Türelmesen, állhatatosan csinálja, közben hosszú percekig hallgatnak.

– A pincében fölfelé jövet a lépcsőnél van egy ilyen lapos üveg, van benne fé'liter pálinka, azt add oda a Péterkének – mondja egyszer csak végrendeletszerűen az öreg.

– Minek annak, a Péterke nem iszik – ellenkezik a néni.

– De iszik azért hébe-hóba – köti ő az ebet a karóhoz.

– De te nem mehetsz a pincébe és nem ihatsz pálinkát!

– Jó' van! Akkor nem iszok.

– És cefre se maradt a pincénél semmi. Mindent elvitettünk onnan.

– Semmi se?

– Semmi.

– Hát ez nem így maradt meg az emlékezetembe'. Azt hittem, maradt még ott egy száz liter.

A néni ellentmondást nem tűrően hallgat.

– És ne is spekulálj azon, hogy kimész a pincéhöz.

– Jó' van, csak kimegyek és körülnézek, mi van vele.

– Nem mész sehova.

– Jó' van, akkor nem megyek ki.

Újabb, percekig tartó szünet, csak az öreg hangos fújtatása hallatszik.

– A levest, ha hozol, ne csináld olyan sósra. Inkább hozzál sót külön, a paradicsomhoz – kezd új futamot W. bácsi.

– Nem lehet. Nem ehetsz ilyeneket.

– Jó' van, akkor nem ehetek.

A feleség már indulni készülne, szedelőzködik, de a férje rábeszéli, maradjon még. Ütögeti az ágy szélét, hogy oda üljön csak le.

– Ezt itt hagyom, majd megeszed vacsorára – suttogja áthatóan a néni a karfiolt illetően.

– Most nem, majd megeszem vacsorára – válaszolja az öreg.

Az asszony most már igazán készülődik. Indul a busza, szombatonként ritkábban jár, nem késheti le. A bácsi is fölkecmereg az ágyról, meglátja a műanyag dobozt, és nekikezd a szalonnás karfiolnak.

– Nem igaz, hogy ennyire éhes vagy, hogy most meg kell enned ezt – korholja a felesége. – Különben sem lenne szabad. Ezt most megeheted, de máskor nem kapsz ilyet.

Az öreg nem szól semmit, nem tudni, hogy bűntudattal vagy közönnyel majszolja az ételt, miközben megölelik egymást.

2014-09-19 10:30:00
http://www.szinhaz.net

PROGRAMOK

  • Szerb Antalról: kötetbemutató beszélgetés
    Havasréti József / Pálfy Eszter / Kisantal Tamás
    2019. június 14., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)

  • Keresztesi József: Inverz Ophelia (könyvbemutató)
    2019. június 15., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)
    Beszélgetőtárs: Görföl Balázs