A Kodály Központ kalandos története

Cseri László

2009 augusztusában rakták le ünnepélyes keretek közt a Kodály Központ alapkövét. Azóta a koncertterem története igazi sikertörténet. Az alapkőletételhez vezető út azonban igencsak „göröngyösnek” mondható a Balokány mocsarában. Cseri László írása.

A bezáratott koncertterem

Az 1950-es évek második felétől a komolyzenei intézményeket Pécsett a négyszáz fős Liszt Ferenc Hangversenyterem szolgálta ki, amely Antal György karnagy kezdeményezésére 1953 decemberében nyílt meg: avató hangversenyén Borsai Pál tolmácsolásában Liszt Esz-dúr zongoraversenye hangzott el, a Pécsi Szimfonikus Zenekart Csáky Nándor vezényelte. A Liszt-terem akkoriban az ország egyik legjobb akusztikájú terme volt. A nagy múltú koncerthelyszínen olyan világhírességek adtak sikeres koncerteket, mint Anda Géza, Fischer Annie, Lazar Bermann, Cziffra György, Földes Andor, Sebők György, Jeanne-Marie Darré, Szvjatoszlav Richter, Roberto Benzi vagy Kirill Kondrasin. Az idők folyamán azonban az épület állaga nagyon leromlott. 2001 áprilisában volt olyan elképzelés, hogy a Janus Egyetemi Színház a Liszt terem próbatermében lelne új és végleges otthonra. 2003-ban azonban a létesítményt bezáratta az egyetem főmérnöke, mert a hó annyira megnyomta a tetőt, hogy a tűzfal hasas lett, és a statikai szakértő kimondta: az épület baleset-, sőt, életveszélyes.

A bezárt Liszt terem ma – a főszerep immár a növényzeté

Lamberto Gardelli ajánlata

Verdi Requiemjét vezényelte a pécsi Liszt Ferenc Kórus és a Pécsi Filharmonikus Zenekar 1962. december 2-i és 3-i előadásán a világhírű olasz karmester, Lamberto Gardelli (1915–1998) a Liszt teremben, illetve másnap a Pécsi Nemzeti Színházban. A rendkívüli drámaiságú előadások után hat későbbi koncertjének teljes fellépti díját egy felépítendő új pécsi hangversenyterem javára ajánlotta fel a művész, de ezt az akkori párt- és városvezetés nem fogadta el.

 

Ifjúsági Ház, Park mozi, Király utca

Az új hangversenyterem építésének terve azonban a hetvenes évek óta rendre felmerült, többnyire egy kultúrpalota megjelenési formájában, még nemzetközi tervezési pályázatot is kiírtak ennek érdekében, de az Országos Tervhivatal pénzhiányra hivatkozva leállította a folyamatot. Valami megvalósult azonban mindebből a nyolcvanas években, az Ifjúsági Ház épülete, amelynek tűzfalához épült volna később a koncertterem. A kilencvenes években aztán a Park Mozi átalakítására kiírt tervpályázat első díjasa Dévényi Sándor építész lett, ám kiviteli terv sohasem született mindebből, majd egy üres telek várta évekig a koncertterem megépítését a Király utca végén.

A Park mozi elhanyagolt épülete

Vásártér, TIT-székház, régi hőerőmű

Kunszt Márta, kultúráért felelős alpolgármester 2002 decemberében az Echo című kritikai lapnak adott interjút, amelyben a város terveiről beszélt. Többek között ezt mondta: „Négy hangversenyterem, illetve konferenciaközpont helyszínének elképzelése körvonalazódott a közelmúltban: a vásártéri beépítés, a TIT-székház bővítése, a Park mozi és a régi erőmű épületének átalakítása. A vásártéri konferenciaközpont inkább a gazdasági szféra területéről jött ötlet. A TIT épületének hangversenyteremmel való bővítési terve azért nem látszik sikeres elképzelésnek, mert ez egy hatszáz fős termet eredményezne, amely kicsinek bizonyul. Ugyanez a probléma mutatkozott a Park mozi bővítésére kiírt pályázat során, mert ebben az esetben sem fért volna be a hangverseny-látogató közönség, valójában két hangversenybérletre lenne szükség megvalósulásuk esetén. A régi erőmű átalakítása zseniális ötlet, de egyáltalán nem biztos, hogy ott komolyzenei koncerteket kellene rendezni, sokkal inkább alkalmasnak tűnik az a terület különböző happeningek befogadására. De az igazi gond nem is ez, hanem a pénz forrásának fellelése.”

A régi erőmű, mint ipari műemlék – néhány éve felrobbantották

Hangversenyterem a 24. emeleten

2003. október elsején Toller László polgármester megbeszélésre invitálta a városháza nagytermébe a kultúra legkülönbözőbb területén munkálkodó elméket. A találkozó tárgyaként az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerése érdekében létrehozandó programkidolgozó csoport első ülését hirdette meg. A város itt jelentette be hivatalosan Kunszt Márta kulturális alpolgármester által, hogy részt vesz az Európa Kulturális Fővárosa pályázaton. A jelenlévők feladata az volt, hogy ötleteikkel, javaslataikkal segítsék elő ezt a folyamatot. Meixner András, a kulturális bizottság elnöke saját írásos anyagát is kiosztotta a jelenlévőknek „Kulturális Főváros Program (gondolatébresztő)” címmel. Ebben az akkor még meglévő 24 emeletes magasházat gondolta a 2010-es rendezvények központjának:

„A felső szintjén, vagy további szintráépítéssel kialakítható lehet a 600-1000 fős hangversenyterem – írta −, alatta 2-3 szinten kamaratermek, előadótermek, szekciószobák, raktárak, büfé/bár (azaz a konferenciaközpont). Az alsóbb szinteken 250-500 fős szálloda. Egy-két alsóbb szinten étterem (éttermek), szórakoztatóközpont, fitnesz-termek, szauna stb. (a földszinten talán egy kisebb uszoda is elférhet). 2-3 alsó szintet parkolóháznak lehetne kialakítani. Mindez megoldható úgy is, hogy az épület függőlegesen lenne kettéválasztva, az egyik felében a 3-24. szinten szálloda, a másik felében a többi funkció lenne elhelyezve. A 25 szint mindegyike külön jelleget ölthet (akár egy-egy EU-s országról lehetne elnevezni, és annak megfelelően berendezni) − a kultúrák találkozása gondolat jegyében.”

 

Egy politikai döntés

A Nemzeti Hangversenyterem tervezője, Zoboki Gábor 2005 februárjában egy hivatalos bejáráson a Balokány teniszpályáit hangversenyterem elhelyezésére alkalmatlannak találta, miután a város felvetette lehetséges helyszínként. 2005 márciusában a különböző szakértők, bizottságok az alábbi, hangversenyterem céljára szóba jöhető lehetséges területek alkalmasságát vizsgálták meg: Centrum-tömb (az Ifjúsági Ház előtti terület), Lovarda-tömb (a POTE aulával szemben lévő terület), Búza tér, a Felsőmalom utcai piac, a 10-es tömb (a DÉDÁSZ-épülettömb alatti, akkor még szabad parkoló), PEAC-pálya, Balokány-liget, Zsolnay-gyár területe, Ledina domb, továbbá a Lánc utcai rendelő előtti beépítetlen terület.

A Balokány-tó

2005 áprilisában tanácskozott a városházán a kulturális és a városfejlesztési bizottság szakértőkkel kibővített ülésén a koncertterem elhelyezéséről. A vita a tíz szóba került ingatlanról azonban formálisnak bizonyult, hiszen már az ülés elején kiderült, hogy néhány órával korábban az MSZP-frakció döntést hozott: a koncertterem csak a Balokányban épülhet fel, ehhez Toller László polgármester ragaszkodott (hivatalosan meg nem erősített információ szerint azért, mert ott gyerekeskedett). A vitában szóba került a Dél-Dunántúli Területi Tervtanács javaslata, amely a Balokánynak mint helyszínnek egyértelmű elvetését kérte, a Tervtanács a legjobb helyszínnek az Ifjúsági Ház melletti területet tartotta.

A hangversenyterem elhelyezése témakörében 2005 májusában megrendezett workshop egyik építész meghívottja, Patartics Zorán szerint a 10-es tömb, a Lovarda és a Balokány sorrend alakult ki a szakmai megbeszélések eredményeként. Az is szóba került, hogy a vasút jelenléte a Balokány esetében egyértelműen hátrányos, és az épület csak nagyon költséges rezgésszigeteléssel építhető meg.

 

Temető és hóhérház

2006 novemberében írták ki a tervpályázatot a Balokányban lévő teniszpályák helyén építendő hangversenyteremre. Ha időközben kiderülne, hogy a helyszínen lévő egykori sírokat nem lehet áthelyezni, akkor új helyszínt keresnek a létesítménynek, mondta akkoriban Tasnádi Péter polgármester. A mostani Kodály Központ helyén volt ugyanis egykor a Pécs-Budai külvárosi temető, amelynek kiépítését megelőzően ott állt az 1800-ban épült hóhérház. A hóhérház aztán átkerült a Zsolnay-domb területére, a vesztőhely közelébe. Pécs szabad királyi város már 1903-ban elhatározta a budai külvárosi temető felhagyását és új temető létesítését. Az új temető a siklósi országút mentén létesült, és 1904. november 3-án temették el ott az első halottat. A budai külvárosiban 1904. november 2-án temettek utoljára, s azóta ez a temető, amely több mint hét évtizeden át fogadta keblébe a város minden rendű és rangú halottját, megszűnt, de csak 1934-ben számolták fel végleg, amikor a jakabhegyi vörös mészkőből készült sírkövekből a Széchenyi tér burkolata elkészült. A nagyközönség ezt azért nem érzékelte 2010-ig, a felújításig, mert a sírfeliratokat lefelé fordították. A Pécs-Budai temetőben temették el többek közt a fizikus, iskolaigazgató Dischka Győzőt, a polgármester Aidinger Pált, a pezsgőgyáros Littke Lőrincet és 1900-ban Zsolnay Vilmost is a temetőkápolnában. Liszt Ferenc az 1846. október 26-i, a Hattyú fogadó dísztermében megtartott koncert bevételét e temetőkápolna javára ajánlotta fel, amely az 1970-es évekig állt a Balokány területén. Zsolnay Vilmos ezüstözött ónkoporsóját innen vitte vállán Miklós fia és a három fiúunoka: Zsolt, László és Tibor 1903-ban a Zsolnay Mauzóleumba.

A temető egy régi térképen, ahová a Kodály Központ épült

Több mint kétszáz sírt tártak fel 2008-ban

2008 nyarán kezdődtek meg az egymáshoz közel lévő Tudásközpont és koncertterem helyszínén a régészeti feltárási munkálatok. Az tehát nem okozott nagy meglepetést, hogy azonnal megtalálták az első sírokat. Mint Rankasz Ernő, a Pécsi Temetkezési Kft. akkori igazgatója a sajtónak elmondta, a fellelt csontokat speciális zsákokba tették és elvitték a Siklósi úti köztemetőbe. A törvény két lehetőséget biztosított: krematóriumban elégetik, majd szétszórják, vagy csontkamrába helyezik őket. A teljes temető feltárására nem volt lehetőség idő- és pénzhiány miatt, de így is több mint kétszáz, többnyire gyereksírt tártak fel. A sírok sűrűsége meglepetést okozott a szakértőknek, hiszen 20-30 centiméteres távolságban sorakoztak egymás után. Fa- és bádogkoporsókat találtak, továbbá 19. századi pénzeket, ékszereket és nagyon sok réz Krisztust, amelyek a koporsókat díszítették.

 

A hárommilliárddal olcsóbb „kőcsiga”

Az eredetileg Pécsi Koncert és Konferenciaterem (PKK) elnevezésű projekt tervezési szerződését 2008 márciusában kötötték meg az első díjas tervezőcsapattal, a fővárosi székhelyű Építész Stúdió Kft.-vel. A PKK vezető tervezője, Keller Ferenc Ybl-díjas építész ekkor összevont városfejlesztési és kommunális bizottsági ülésen mutatta be, hogy a pályázatnyertes tervekhez képest a megvalósíthatósági tanulmány készítőinek javaslatára csökkentették az épület méretét, összesen 4000 négyzetméterrel, amely az eredetihez képest hárommilliárdos megtakarítást eredményezett. A legmarkánsabb változás, magyarázta a tervező, hogy kikerültek az épület alól a parkolók, továbbá nem lesz étterem és melegítőkonyha, és számos kiszolgáló egység területe is csökken. Keller Ferenc egy interjúban erről így beszélt: „Négyezer négyzetmétert kellett elvenni az épületből, és amikor az ember rá van kényszerítve egy ilyen dologra, akkor abból jó is kisülhet. Most jó sült ki belőle, mert éppen azon gondolkodtam, hogy ha nem kell hozzányúlni az épülethez, akkor biztos nincs akkora kényszerítő erő, hogy változtassunk rajta. De miután hozzá kellett nyúlni, jó irányba mozdult el. A tömörítéssel kompaktabb, egységesebb épület lett...” (...) Balázs Mihályék tudásközpontja a Kaptár, mi ezt egy kőcsigának képzeljük el. Ez a forma, ami jellemző az épületre. A tervezés közben nem egy csigából indultunk ki, utólag ismertünk rá erre, hogy jé, ez tényleg valamihez hasonlít, és ez még egy támpontot adott. Megnéztük képeken, hogyan néz ki egy csiga felülete, egy kicsit barázdált, a belsejét megpróbáljuk puhára venni, ezek segítségek voltak.”

2008 márciusában jelentette be Mészáros András, az EKF főigazgatója, hogy 2010. március 15-én, a tavaszi fesztivál nyitányaként adják át a hangversenytermet a nagyközönségnek, erre azonban nem került sor.

A „kőcsiga”

Névválasztás: Opus2010 és Kaptár

2008 szeptemberében jelentette be Mészáros főigazgató, hogy a Pécsi Konferencia- és Koncertközpont az Opus2010, a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont pedig a Kaptár nevet viseli az EKF program 2010-re megvalósuló nagyberuházásai közül. A főigazgató utalt rá: a legmegfelelőbbnek tartott neveket tíz, illetve tizenegy tagú szakmai zsűri 308 javaslat közül választotta ki. Az értékelés kiemelt szempontja volt, hogy segítsék az épületek jövőbeni megismertetését, és idegen nyelvekre is könnyen lefordíthatók legyenek. Ma már tudjuk, hogy egyik elnevezés sem bizonyult maradandónak.

 

A mocsár

A Kodály Központ avatására csak 2010. december 16-án, Kodály születésnapján került sor. A többszöri határidőcsúszásnak persze oka volt. Közel félmilliárd forintot és plusz 136 napos határidőcsúszást kért a konferenciaközpont egyik kivitelezője, a Magyar Építő Zrt. A kivitelező korábban olyan talajmechanikai szakvéleményt kapott ugyanis, amely alig tartalmazott használható adatokat, így kénytelenek voltak saját maguk fúrásokat végrehajtani, és voltaképpen néhány nap alatt kiderült, hogy a talaj szerkezete, amely leginkább mocsárra hasonlít, a cölöpalapozást kívánja meg. 300 millió körüli plusz összeget költöttek alapozásra, mert több mint 600 cölöpalapot vertek le, amelyek összes hossza 6,5 kilométert tesz ki, és a legtöbb cölöp 24 méteres mélységbe nyúlik le.

Bár a szakembereket meglepte a talaj állapota, ám az széles körben ismert volt, hogy a „Balokány” kifejezés eredetileg „mocsaras rétet” jelent horvátul, s valószínűleg a helyi bosnyákok nevezték el így a városrészt. A hegyoldalról lefolyó víz ezen a területen gyűlik össze ma is. Ennek következménye, hogy a Kodály Központ színpada alatt kutat kellett kialakítani, melynek vizét folyamatosan szivattyúzzák. Ezt szerencsére a fellépők és a közönség nem észleli.

 

Az alapkőletétel és a zöldkoszorús szüzek

Polgármester, államtitkár, kormánybiztos, a kivitelezők vezérigazgatói és más jeles személyiségek részvételével, fúvósötös zenei kíséretével helyezték el 2009. augusztus 25-én a Pécsi Konferencia- és Koncertközpont alapkövét a Balokányban.

Az ünnepi beszédek mind arról szóltak, hogy történelmi pillanat az a nap a város életében. Hiszen a kétszáz éves zenei múlt megkoronázásaként remélhetően 2010 októberében felavathatják, Páva Zsolt polgármester szóhasználatával, az új zenepalotát, Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatójának kifejezésével a zeneművészet templomát. Suchman Tamás kormánybiztos szerint azért volt történelmi pillanat az alapkőletétel, mert az egyben a „pesszimizmus utolsó napja” is a városban. A hátráltató negatív hangok – amelyek idegenek Pécs optimizmust sugalló világában – immár a múlté, mondta a kormánybiztos, és példaként idézte Janus Pannonius verséből a költő „tervezett” sírfeliratát: „Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először / Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei.”

Az alapkőletétel (Bublik Róbert felvétele)

Tolnay Tibor, a Magyar Építő Zrt. elnök-vezérigazgatója bejelentette, hogy ezt a nemes eseményt megelőzte már a szükséges hatszázból háromszáz cölöp leverése, némelyik 24 méter mélységbe, s azt, hogy Pécs nemcsak a zene, hanem az építés városa is lesz hamarosan, amikor csúcsidőben közel másfél ezer ember dolgozik egyszerre. Sokorai István, a Művészetek Palotáját építő Arcadom Zrt. vezérigazgatója megígérte: a budapestihez hasonló, világszínvonalú létesítményt hoznak létre Pécsett.

Az alapkőletétel előtt emléktárgyakat helyeztek el egy fémhengerbe. Bekerült a meghívó, a Dunántúli Napló aznapi száma, fémérmék, az épület látványtervei, a Pécsi Kulturális Központ tájékoztatói, egy 19. században élt pécsi zeneszerzőről, Lickl Györgyről szóló tanulmány, a Pannon Filharmonikusok története, és végül egy fontos dokumentum: Suchman Tamás névjegykártyája.

 

2019-04-19 08:00:00
http://www.szinhaz.net

PROGRAMOK

  • Szerb Antalról: kötetbemutató beszélgetés
    Havasréti József / Pálfy Eszter / Kisantal Tamás
    2019. június 14., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)

  • Keresztesi József: Inverz Ophelia (könyvbemutató)
    2019. június 15., 16:30
    Pécs, Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtár (Király utca 9.)
    Beszélgetőtárs: Görföl Balázs