Talán választott városom,

a máris életem felét,

az ahol, a most, a miképp,

a még inkább, ha elhagyom.

Talán a nyom a talpamon,

a tejutak, a szanaszét,

az ahány város, annyi Pécs,

az elereszthet, de fogom.

Talán, hogy arany és uszony,

a mint a halszemben az ég,

a biztos talánban a szép,

a mennyi nő, mennyi torony.

Talán a firka a falon,

az igen s nem közt a beszéd.